Az ügyvédet hívtam fel. Egy barátnőm már évekkel korábban megadta az elérhetőségét, de mindig halogattam a tárcsázást – nem akartam szembenézni azzal, hogy egyszer valóban szükségem lehet rá. Most mégis végighallgatott, türelmesen, minden apró részletre rákérdezve, majd kimondta azt, amit legbelül én is tudtam, csak féltem hangosan megfogalmazni: tizenkét év igazolható ráfordítás nem puszta emlék, hanem komoly jogi alap. Elmagyarázta, milyen esélyekkel indulhatnék bíróságon, és megkért, gyűjtsek össze minden számlát, nyugtát, szerződést. Megvoltak. Mind egy dossziéba rendezve. Mindig pedáns voltam az ilyesmiben.
A napok egymásba csúsztak. Anyám nem keresett. Én sem őt.
Pont egy hét múlva, szombat délelőtt csörgött a telefonom. A kijelzőn Gábor mosolygó arca villant fel.
– Szia, hugi! – szólt bele derűsen, mintha mi sem történt volna. – Baj van. Átjöttem anyához, és jégverem a ház. A kazán beadta a kulcsot, a szerelő szerint a hőcserélő szétrepedt, az egészet cserélni kell. Beszállsz? Vagy inkább te intéznéd? Úgyis értesz hozzá, voltak kedvezményeid is. Anya megfagy.
Hallgattam, és magam előtt láttam a régi, kopott kabátomat, amelyben éveken át dideregtem a buszmegállóban, miközben törlesztettem a hitelt ugyanarra a kazánra.
– Nem, Gábor.
– Ne csináld már! Anya beteg lesz! Ne légy ilyen kicsinyes!
– A háznak van hivatalos tulajdonosa. Gondoskodjon ő a fűtésről is.
Befejeztem a hívást. Kétszer próbált visszacsörgetni, de nem vettem fel.
Egy perc sem telt el, amikor anyám neve jelent meg a kijelzőn.
– Anna, mi volt ez az előbb? Így beszélsz a testvéreddel? Bajban vagyunk, te meg packázol! Hát ilyen szívtelen lett belőled? Nem így neveltünk apáddal!
Hosszasan sorolta, hogy a család kötelessége segíteni, hogy Gábornak most nehéz, én pedig kényelmesen élek a városban.
A sötét sütőajtó üvegében a saját arcom nézett vissza rám. Valahol mélyen felvillant a régi reflex: mondani, hogy „jól van, anya, majd megoldjuk”, és újra engedelmes kislánnyá zsugorodni. Hagytam, hogy ez az ösztön elszálljon, mint egy elengedett léggömb, és csendesen, de határozottan készültem válaszolni.