Ilona néni hangja, anyám szomszédjáé, szinte kicsattant az örömtől a telefonban. Épp csomagoltam: vettem egy halom vetőmagot, meg jó minőségű fóliát a melegházhoz, amikor rám tört a hívása.
– Miféle házavatóról beszélsz, Ilona néni? – kérdeztem értetlenül. – Gábor a városban bérel lakást. – A kezemben tartott palántaföldes zacskóval mozdulatlanná dermedtem.
– Hát nem tudsz róla? – torpant meg, majd a hangja suttogóra váltott. – A mi Katalinunk a házat a fiára íratta. Ajándékozási szerződés készült, múlt kedden intézték. Saját szememmel láttam, ahogy kijöttek a kormányablakból. Gábor majd’ kicsattant a boldogságtól. Katalin meg dicsekedett, hogy így legalább lesz hova hazavinnie a leendő menyét. Te meg semmit sem hallottál… Jaj, Eszterkém, lehet, hogy túl sokat mondtam. Mennem kell, kifut a tej.
A vonal megszakadt. A zsák föld kicsúszott az ujjaim közül, tompán puffant a linóleumon, és sötét, nedves rögök szóródtak szét a padlón.
Tizenkét éven át minden félretett forintomat abba a házba öltem. Új tető került rá, megerősítettük az alapot, kicseréltettem az ablakokat, korszerű fűtést építtettem ki. Összesen hárommillió forint ment el rá. Minden számlát gondosan eltároltam, minden blokkot megőriztem. Lemondtam kirándulásokról, nem ültem be a barátnőimmel kávézni. Azt hittem, anyám nyugodt öregkorát biztosítom, és közben magamnak is megteremtek egy helyet, ahová bármikor hazatérhetek.
Gábor öt évvel fiatalabb nálam. Egyetlen szöget sem vert be soha abban a házban. Mindig a tökéletes életet hajszolta: munkahelyről munkahelyre sodródott, adósságokat halmozott fel, amelyeket anya titokban rendezett helyette. A faluba csak ünnepekkor jött le, hozott egy olcsó tortát, szélesen mosolygott, és anya már el is olvadt. „Megjött a kisfiam, az én drága vérem!” – ismételgette. Neki jutott a legfinomabb falat és minden figyelem, én pedig közben mosogattam vagy a kertben gyomláltam.
Leültem a kisszékre, és a szétszóródott földet bámultam. Ajándékozás. Titokban. Egyetlen szó nélkül döntött róla. Anyám egyszerűen odaadta az egészet – hívás, magyarázat, egyeztetés nélkül.
Nehéz szívvel söprűt fogtam, összegyűjtöttem a földet, és a szemetesbe borítottam. Utána a frissen vásárolt vetőmagok is követték.
Első dolgom az volt, hogy a telefonom után nyúltam.