A biztonság illúziója – a befizetett számlák, a mindig megtöltött hűtő – egyetlen pillanat alatt omlott össze körülötte.
– És van még valami – szólalt meg Eszter, miközben egy újabb iratot húzott elő a mappából. – Nagyapa a halála előtt ajándékozási szerződést hagyott rám. Egy feltétellel: csak a hivatalos válás után léphetek birtokba. Addig a lakás a húga nevén volt. Pontosan tudta, milyen ember vagy, Gábor. Nem voltak illúziói veled kapcsolatban.
A konyhára nyomasztó csend telepedett, mintha a levegő is besűrűsödött volna.
– Egy hetetek van – igazította meg a táskáját a vállán Eszter. – Hét nap, hogy összepakoljatok. A nyolcadikon jövök, és lecserélem a zárat.
Válaszra sem várva távozott.
Az ezt követő napok Gábor számára valóságos kínszenvedéssé váltak. Ismeretlen számokról hívogatta Esztert, könyörgött, ígérgetett: elmegy bárhová dolgozni, lehet takarító vagy akár űrhajós is, csak adjon még egy esélyt. Eszter minden alkalommal kinyomta.
Az ötödik napon a bolt bejáratánál várta be. Gyűrött ruhában állt ott, borostája foltokban sötétlett az arcán.
– Eszter, ezt nem teheted! Anyám sír, a szíve nem bírja! Add vissza a pénzt a családnak! Kiforgattál mindenből! – kiabálta, abban bízva, hogy a járókelők majd mellé állnak.
Eszter végigmérte, mintha csak egy zavaró legyet látna.
– Kiforgattalak? Csupán visszavettem a jogomat, hogy ne tartsak el egy egészséges, felnőtt naplopót. Tűnj el, Gábor. Ne alázd tovább magad. Az őrök többé nem engednek be.
Amikor mégis utána akart menni az üzletbe, a biztonságiak valóban kitessékelték. A bejáratnál rendezett jelenete gyorsan elterjedt a helyi csoportokban. Kisváros lévén hamar mindenki tudta, hogy Gábor valójában csak mások pénzéből élő élősködő.
Egy hét elteltével kénytelenek voltak kiköltözni. Gábor állást vállalt egy építőanyag-raktárban. Harminchat évesen először tapasztalta meg, mit jelent tíz órán át cementes zsákokat cipelni. Estére a karjai ólomsúlyúnak tűntek, a háta pedig úgy sajgott, mintha izzó vasrudakat nyomtak volna bele, és még csak most kezdte felfogni, mibe került számára a saját könnyelműsége.