«Döntened kell. Ő vagy én.» — Vivien remegve ultimátumot adott, Gergő habozás nélkül a fiát választotta és elhagyta a lakást

Ez a szívtelen, önző döntés felháborító.
Történetek

– …nem gondolod, hogy ez túlzás?

– A kérdésemre válaszolj – vágott közbe Gergő jeges hangon, ügyet sem vetve a szemrehányásra. – Ki hatalmazott fel arra, hogy az én fiam sorsáról dönts?

– Pont ez az, hogy nem a te fiad, hanem csak a tiéd! Nekem semmi közöm hozzá! – csattant fel Vivien, és ingerülten a kanapéra hajította a távirányítót. – Lesznek közös gyerekeink, igazi család. Marcell csak akadály lenne. Az iskolában is alig teljesít, épphogy átcsúszik egyik jegyről a másikra. Milyen példát mutatna a saját gyerekeinknek?

– Azért teljesít rosszul, mert összeomlott körülötte a világ! – emelte fel a hangját Gergő. – Az anyja az életéért küzd, kiszakították a megszokott környezetéből, minden bizonytalan számára. Most támogatásra lenne szüksége, nem arra, hogy te azon törd a fejed, hogyan tüntesd el az életünkből. Szerencse, hogy Marcell nincs itthon, hanem az iskolában van.

– Ne kiabálj velem! – hördült fel a nő. – Nem az én dolgom a te gyerekedet nevelni. Ott a nagymamája, vigye el, ha neked nem felel meg az, amit javaslok.

– És mikor akartad ezt az „zseniális” ötletet előadni? – kérdezte Gergő fojtott dühvel. – Az esküvő után egy héttel? Vagy megvártál volna egy hónapot?

– Pár nap múlva szóltam volna – felelte Vivien szemrebbenés nélkül. – Minek húzni az időt? Már utánajártam mindennek. Van ismerősöm a gyámügynél, gyorsan elintézi a papírokat. A fiúnak ott jobb helye lenne.

Gergő arca megkeményedett, hangja azonban váratlanul lehiggadt. – Jegyezd meg jól: soha nem fordítok hátat a fiamnak. Mindennél fontosabb nekem. Marcell az első.

– És én? – pattant talpra Vivien. – Én nem számítok? Nem szeretsz? Akkor jól figyelj – remegett a dühtől. – Nem vagyok hajlandó együtt élni vele a házasságunk után. Döntened kell. Ő vagy én.

– Ő – felelte Gergő habozás nélkül. – Társat találni nem lehetetlen. Fiam viszont csak egy van.

– Társat? Így nevezel? – kapkodta a levegőt Vivien, egész testében reszketve. – Szerinted bárki más szóba állna veled rajtam kívül? Vagy azt hiszed, majd valaki boldogan a nyakadba veszi egy másik nő gyerekét?

A cikk folytatása

Sorsfordulók