– Nos, hát tényleg ennyi? Egy jó szót sem kapok búcsúzóul? – kérdezte a férfi, aki éppen elhagyni készült a feleségét és három gyermekét. Az ajtóban állt, és naivan bízott benne, hogy legalább valami útravalót kap. De hiába várt.
Zoltán szerelmes lett. És aki már átélte ezt az érzést, pontosan tudja, milyen elemi erejű tud lenni. Az ember szíve szinte megáll a gyönyörűségtől, a hétköznapok hirtelen ünneppé színesednek, legszívesebben mindenkit megölelne, sőt még az addig ki nem állhatott főnök is elviselhetőbbnek tűnik.
Negyvenévesen már őszülni kezdett, és a mondás – „ősz hajszál, pajkos gondolat” – mintha rá is igaz lett volna. A halántékán megjelent ezüstszálak mellé váratlanul megérkezett a kísértés is, könyörtelenül noszogatva. Mintha egy láthatatlan manó lökdöste volna oldalba, és csábító ötleteket suttogott volna a fülébe.
Az ember, bármennyire is szeretné erősnek hinni magát, esendő. A klasszikus írók sem véletlenül állították ezt. Ráadásul a mai világ tele van alkalommal és csábítással – nem is kevéssel.
Zoltán sem bizonyult kivételnek. Az új munkatárs, aki nemrég érkezett az irodába, hamar a figyelme középpontjába került. A csinos, elvált nő megjelenése és magabiztos fellépése azonnal megragadta.
A vonzalom kölcsönös volt. A nő is észrevette az őszülő, markáns férfit, aki tekintélyt sugárzott, és akivel – úgy tűnt – akár komolyabb kapcsolatot is el tudna képzelni.
– A nevem Nóra – mutatkozott be, és ápolt kezét felé nyújtotta.
– Nóra? – kapta fel a fejét Zoltán. A feleségét is így becézte, noha hivatalosan Lillának hívták.
– Pontosabban Alexandra – tette hozzá mosolyogva. – A nevem jelentése: megbízható.
– Én pedig állhatatos vagyok – vágta rá nevetve a háromgyermekes apa.
– Akkor a mi képzeletbeli szövetségünk igazán stabil és tartós lehetne – jegyezte meg játékos hangsúllyal a nő, mintha csak egy ártatlan flörtbe hívná.
Zoltán nem habozott beszállni ebbe a játékba. A „második Nóra” már az első pillanatban megérintette.
Először is fiatalabb és feltűnően vonzóbb volt, mint a felesége. Másodszor pedig nemcsak készségesen reagált a közeledésére, hanem maga is kezdeményezett.
Bolondság lenne a forrás mellett állni és nem inni belőle – gondolta. Bár állhatatosnak nevezte magát, a női szépség iránti rajongása régi gyengesége volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban is akadt néhány futó kalandja, ám ezek sosem veszélyeztették komolyan a házasságát.
Legalábbis ő így hitte. Lilla semmiről sem tudott; ha tudomást szerzett volna róluk, aligha maradt volna csendben.
Most azonban más volt a helyzet. Zoltán érezte, hogy ez már nem puszta fellángolás. Valódi érzelmek ébredtek benne, és Nóra viszonozta azokat. Az élmény szinte megbabonázta.
A mindent elsöprő szerelem elhomályosított benne minden mást: erkölcsöt, felelősséget, mások véleményét. Pedig a munkahelyen mindenki tudta, hogy három gyermeke van, a legkisebb alig töltötte be a harmadik életévét.
Úgy látta, egyetlen tisztességes megoldás létezik: elválni Lillától, és feleségül venni Nórát. Így talán megőrizhetné a látszatot, sőt a szakmai tekintélyét is, hiszen vezető pozíciót töltött be, és hosszú évek alatt építette fel a hírnevét.
Kapcsolatuk időközben jóval bensőségesebbé vált. Az intimitás terén Nóra felülmúlta a feleségét – Zoltán legalábbis így érezte. A különbség szerinte elsöprő volt.
Titkos találkozóikat egy külföldre utazott barát lakásán bonyolították le; ott nem kellett attól tartaniuk, hogy ismerősbe botlanak. Így biztonságban érezték magukat, és egyre mélyebbre sodródtak ebben a kapcsolatban, amelynek következményeit akkor még egyikük sem mérte fel igazán.