— Nem loptam el, jogom volt rendelkezni felette! — védekezett Zsuzsanna ingerülten. — Én tartom össze ezt a családot! Pontosan tudom, mire van szüksége a gyerekeimnek!
Eszter nem válaszolt. Odalépett a szekrényhez, előhúzott egy közepes méretű bőröndöt, és az ágyra tette.
— Mit művelsz? — kérdezte Márk idegesen.
— Összepakolok. Egy időre hazaköltözöm a szüleimhez. Addig maradok ott, amíg nem találok saját lakást.
— Eszter, ne kapkodj! — ugrott talpra Márk. — Ezt meg lehet beszélni!
— Mit akarunk megbeszélni? — kérdezett vissza a nő, miközben módszeresen hajtogatta a ruháit. — Azt, hogy az anyád el akarta tüntetni a pénzemet? Vagy inkább azt, hogy te végignézted, és meg sem próbáltál mellém állni?
— Fogalmam sem volt Nikolett pénzéről! Esküszöm! — emelte fel a hangját Márk.
— Arról viszont tudtál, hogy minden forint fölött az anyád dönt. Még pár ezer forintot sem költhettem anélkül, hogy engedélyt kérjek tőle. És ez neked megfelelt.
— Úgy gondoltam, így biztonságosabb… Anya tapasztaltabb ezekben a dolgokban…
— Nem — rázta meg a fejét Eszter, és behúzta a bőrönd cipzárját. — Egyszerűbb volt neked átengedni neki az irányítást, mint felelősséget vállalni. Ez nem tapasztalat kérdése, Márk, hanem bátorságé.
— Innen nem mész sehova! — lépett az ajtó elé Zsuzsanna. — Itt maradsz, és visszateszed a pénzt a közös számlára!
— Álljon félre — felelte Eszter higgadtan.
— Különben mi lesz? — fonta össze a karját az asszony. — Mit teszel, te meddő nő?
A szó úgy csattant, mint egy pofon. Zsuzsanna attól kezdve használta ezt a jelzőt, hogy kiderült: Eszternek és Márknak egyelőre nem születhet gyermeke. A nő eddig lenyelte a sértéseket. Most azonban egyenes háttal állt.
— Feljelentést teszek sikkasztás miatt — mondta nyugodtan. — A beszélgetésünket rögzítettem. Az imént maga ismerte be, hogy Nikolett pénzét másra fordította.
Zsuzsanna arca elszíntelenedett.
— Te ezt… felvetted?
Eszter felemelte a telefonját; a kijelzőn ott világított a hangrögzítő ikon.
— Igen. És Nikolett is tudni fog róla. Aligha hagyja majd szó nélkül, hogy mire ment el a megtakarítása.
— Márk, csinálj valamit! — sikította az anyja.
A férfi zavartan nézett egyikükről a másikra. Hosszú másodpercek teltek el.
— Anya… talán jobb, ha most elmész — szólalt meg végül. — Eszternek szüksége van térre. Nekem is. Gondolkodnom kell.
— Tessék?! Engem küldesz el miatta? — háborgott Zsuzsanna.
— Kérlek, menj haza — mondta határozottabban Márk.
Az asszony megvetően végigmérte.
— Benedek sosem fordult volna ellenem. Ő igazi férfi. Te pedig… — a mondatot be sem fejezte, csak kiviharzott, és úgy csapta be az ajtót, hogy beleremegett a fal.
Eszter megkerülte a férjét, és a kilincs felé nyúlt.
— Eszter, várj! — próbálta visszatartani Márk. — Nem tudtam anya dolgairól, esküszöm!
— Lehet — felelte csendesen. — De amikor az én pénzemről és az én álmomról volt szó, nem engem választottál. Meg sem próbáltad megérteni, miért fontos ez nekem.
— Változni fogok! Adj időt!
A nő megállt az ajtóban.
— Jó ember vagy, Márk. De amíg az anyád árnyékában élsz, addig nem tudsz a saját lábadon állni. És amíg ez így van, a kapcsolatunk sem lehet egészséges.
— El akarsz válni?
— Most külön szeretnék élni. Tisztán látni. És megvalósítani a tervemet: megnyitni a saját szépségszalonomat. Neked pedig el kell döntened, mi az első: az anyád elismerése vagy a közös jövőnk.
Ezzel kilépett a lakásból. A mellkasát egyszerre nyomta súly és töltötte el könnyebbség. Fájt maga mögött hagyni mindent, de felszabadító volt végre kimondani az igazságot.
A szülei kérdések nélkül fogadták. Az édesanyja szorosan átölelte, majd előkészítette a régi szobáját. Az apja pedig, aki jól ismerte az ingatlanpiac szereplőit, azonnal felajánlotta, hogy segít megfelelő helyiséget találni az induló vállalkozáshoz.
Egy hét sem telt el, amikor Eszter már alá is írta a bérleti szerződést egy forgalmas, mégis barátságos környéken lévő kis üzlethelyiségre. Újabb néhány hét kemény munka következett: festés, berendezés, modern eszközök beszerzése. Egy hónap múlva a szalon készen állt a nyitásra — világos, ízléses és hívogató lett.
Az első vendégek a barátnői voltak, majd érkeztek az ő ajánlásaik is. A jó hír gyorsan terjedt, és az időpontok hamar beteltek.
Márk az első hetekben naponta kereste telefonon, később egyre ritkábban. Zsuzsanna egyszer még megpróbált jelenetet rendezni Eszter szüleinek házánál, ám az apja higgadt, de rendíthetetlen határozottsággal tette egyértelművé, hogy ott nincs helye botránynak, és az asszonynak távoznia kell.