— Eszter, azonnal tedd vissza azt a pénzt a számlára! — Zsuzsanna minden előzetes jelzés nélkül rontott be a lakásba, kezében lobogtatva a friss bankszámlakivonatot. — Mégis hogyan képzelted, hogy ötszázezer forintot leveszel a tudtom nélkül?
Eszter a konyhában állt, ujjai a teáscsésze füle köré fonódtak, és egy pillanatra mozdulni sem tudott. Egészen másféle reggelre számított. Az anyósa a hálószoba ajtajában állt, arca vöröslött az indulattól, tekintete vádlón fúródott belé.
— Az a pénz a nagymamámtól származik — felelte higgadt hangon, bár érezte, hogy remeg a keze. — Nekem hagyta, nem a közös kasszába szánta.
— Közös kassza? — Zsuzsanna élesen felnevetett. — Négy éve a család tagja vagy, kedvesem. Ami a tiéd, az a miénk is. Nálunk ez mindig így működött.
Eszter letette a bögrét, kiegyenesedett, mintha ezzel is erőt gyűjtene. A háta mögül vízcsobogás és lépések hallatszottak; Márk lépett ki a fürdőszobából, még a haját törölgette.
— Anya? — kérdezte meglepetten. — Mit csinálsz itt ilyen korán?
— Inkább a feleségedet kérdezd! — Zsuzsanna a papírral Eszter felé intett. — Sunyiban levett félmilliót a családi számláról!
Márk átvette a kivonatot, gyorsan végigfutotta a sorokat, majd felvonta a szemöldökét.
— Ez igaz, Eszter? Tényleg kivetted?
— Igen — bólintott. — Tegnap utaltam át egy külön számlára. A nagymamám öröksége múlt héten érkezett meg.
— De miért? — Márk hangjában bizonytalanság csengett. — Megállapodtunk, hogy a nagyobb összegek a közös számlán maradnak, amihez anyának is hozzáférése van, hogy intézze a családi ügyeket.
Eszter mély levegőt vett. Tudta, hogy ezt a beszélgetést nem lehet tovább halogatni.
— Azért, mert saját szépségszalont szeretnék indítani. Emlékszel, tavaly elvégeztem a képzést, minden szükséges papírom megvan. Most végre rendelkezem a kezdőtőkével is.
Zsuzsanna hangos, gúnyos kacajjal reagált.
— Szépségszalon? Te? Egy olyan nő, aki még egy rendes ebédet sem tud összehozni, vállalkozást akar vezetni?
— Mi köze a főzésnek ehhez? — csattant fel Eszter. — Képzett szempillaépítő és szemöldökstylist vagyok, és már most is vannak visszajáró vendégeim.
— Azok a vendégek, akiket otthon, hobbiból fogadsz! — legyintett az anyós. — Márk, beszélj a fejével! Mondd el neki, hogy ezt a pénzt értelmesebb célokra kell fordítani!
Márk zavartan pillantott hol az anyjára, hol a feleségére.
— Eszter, talán van abban valami, amit anya mond… Egy szalon beindítása komoly kockázat. Ezt az összeget be lehetne fektetni valami biztosabba. Például a nyaraló rendbetételébe. Anya régóta szeretne oda egy szaunát.
— Szaunát? — Eszter hitetlenkedve nézett rá. — Azt javaslod, hogy a nagymamám örökségét a te anyád szaunájára költsük?
— Nem kizárólag arra! — próbálta menteni a helyzetet Márk. — A tetőt is javítani kellene, új kerítés sem ártana…
— És ez fontosabb, mint az én álmom? — kérdezte Eszter, hangja megbicsaklott.
Zsuzsanna közelebb lépett hozzá. Szavai lágyabbnak tűntek, de a tekintete hideg maradt.
— Eszterkém, gondolj bele. A nyaraló családi kincs. Ott pihen majd a következő generáció is. A te gyermekeid is. Egy vállalkozás viszont könnyen csődbe mehet. Ha elbukik, oda a pénz. A nyaraló viszont megmarad.
— Honnan veszi, hogy elbukik? — Eszter ökölbe szorította a kezét. — Esélyt sem ad arra, hogy bizonyítsak.
— Tapasztalatból beszélek, kislány! — csattant fel Zsuzsanna, lehántva magáról a mézesmázos hangnemet. — Hány ilyen fellángolás végződött már kudarcba? Magazinokat olvasgatnak, aztán nyitnak valamit, fél év múlva meg bezárnak. Ne légy felelőtlen, utald vissza a pénzt!
Eszter kétségbeesetten a férjére nézett, de Márk kerülte a pillantását.
— Márk — szólította meg halkan. — Ez az én örökségem. A nagymamám nekem szánta. Azt akarta, hogy én döntsek róla.
— Anya, talán megpróbálhatná… — mondta Márk tétován. — Ha mégsem működik, ami megmarad, azt később fordíthatjuk a nyaralóra.
— Ami megmarad? — háborodott fel Zsuzsanna. — Szerinted marad bármi is? Bérleti díj, berendezés, reklám — tudod te, mennyibe kerül mindez?
— Pontosan tudom! — vágta rá Eszter, és a hangjában most már nemcsak indulat, hanem elszántság is csengett, mintha végre készen állna részletesen is megvédeni a tervét.