— Ne szakíts félbe! — csattant fel Eszter. — Hat hónapja ezen dolgozom. Kész üzleti tervem van, részletes költségszámítással, és már ki is néztem a megfelelő üzlethelyiséget!
— Üzlethelyiséget? — kapta fel a fejét Márk. — Már konkrét helyet is találtál? Erről miért nem szóltál nekem?
— Mert valahányszor szóba hoztam, elintézted egy vállrándítással! — tört ki belőle a felgyülemlett düh. — „Majd később”, „a nyaralás után”, „anya szerint ez komolytalan ötlet”… Meddig kellett volna még csendben maradnom?
Zsuzsanna erre előhúzta a mobilját.
— Elég ebből a bohózatból. Azonnal felhívom a bankot, és letiltatom az átutalást.
— Felesleges próbálkozás — felelte Eszter higgadt, de határozott hangon. — A számla az én nevemen van. Kizárólag én rendelkezhetek róla.
Az anyós arca bíborszínűre váltott.
— Hálátlan lány! Befogadtunk, gondoskodtunk rólad, és te így fizetsz vissza?
— Gondoskodtak rólam? — kérdezett vissza Eszter élesen. — Itthonról dolgozom, és legalább annyit keresek, mint Márk. Főzök, takarítok, mosok. Sokszor még a csekkeket is én fizetem be, amikor más „elfelejti”. Milyen alapon akarják megszabni, mire költsem a saját örökségemet?
— Anyósként igenis van jogom beleszólni! — vágta rá Zsuzsanna. — Nálunk ez a rend. A családi kassza az én kezemben fut össze, és én döntök a kiadásokról. Így volt Benedek feleségével is, és így lesz veled is!
Eszter hátán végigfutott a hideg. Benedek volt a nagyobbik fiú, aki két éve vált el Nikoletttől. Akkor Zsuzsanna mindenkinek azt terjesztette, hogy a menye felelőtlenül szórta a pénzt. Most azonban kezdett összeállni a kép.
— Valóban? — kérdezte lassan. — És mi lett Nikolett harmincezer eurójával? Tudja, azzal az összeggel, amit az édesapjától kapott az esküvőjükre.
Zsuzsanna arca megrándult, de gyorsan visszanyerte a tartását.
— Ehhez semmi közöd! Nikolett önként egyezett bele, hogy befektessük a családi vállalkozásba!
— Milyen vállalkozásba? — faggatta tovább Eszter. — Abba a „kozmetikai cégbe”, amelyik három hónap alatt csődbe ment?
— Anya, ez igaz? — fordult Márk bizonytalanul az anyjához. — Azt mondtad, Nikolett ruhákra meg ékszerekre költötte az egészet…
— Ne avatkozz bele! — förmedt rá Zsuzsanna. — Régi történet, és semmi jelentősége! Most másról beszélünk!
Eszter ekkor elővette a telefonját, és tárcsázni kezdett.
— Mit művelsz? — kérdezte idegesen az anyós.
— Felhívom Nikolettet. Szeretném az ő változatát is hallani.
— Eszedbe ne jusson! — Zsuzsanna megpróbálta kikapni a készüléket a kezéből, de Eszter hátrébb lépett.
— Miért ennyire ideges? Talán attól tart, hogy kiderül az igazság?
A vonal kicsengett, majd megszólalt egy ismerős hang.
— Eszter? Szia! Micsoda meglepetés!
— Szia, Nikolett. Ne haragudj a zavarásért. Kérdezhetek valamit?
— Persze. Baj van?
Eszter bekapcsolta a kihangosítót.
— Emlékszel arra a pénzre, amit az apukádtól kaptál az esküvődre? Mi lett vele?
Pillanatnyi csend következett.
— Miért hozod ezt most szóba? — kérdezte óvatosan Nikolett. — Az már régen volt.
— Kérlek, fontos.
Egy mély sóhaj hallatszott.
— Zsuzsanna rábeszélt, hogy tegyem bele az egyik „nagyszerű” projektjébe. Azt ígérte, fél éven belül megduplázódik az összeg. Három hónap múlva viszont közölte, hogy a vállalkozás megbukott, és a pénz eltűnt. Amikor papírokat kértem, jelenetet rendezett, és azt mondta Benedeknek, hogy tolvajnak neveztem az anyját. A többit tudod.
— Köszönöm, Nikolett — mondta halkan Eszter. — Sajnálom.
— Ha veled is ugyanezt próbálja — tette hozzá a nő komoran —, ne maradj. Lépj időben.
A hívás véget ért. A szobára nehéz csönd telepedett.
— Így állunk tehát — szólalt meg Eszter, Zsuzsannára nézve. — Maga egyszerűen meglopta a menyét.
— Hogy képzeled?! — sikoltott fel az anyós. — Márk, hallod, hogyan beszél velem?
Márk azonban nem válaszolt azonnal. Úgy meredt az anyjára, mintha most ismerné fel először.
— Anya… — mondta végül rekedten. — Igaz ez? Elvetted Nikolett pénzét?
— A család érdekében használtam fel! — kiáltotta Zsuzsanna. — Mindent értetek tettem! Szerinted miből készült el a nyaraló? Miből vettünk Benedeknek autót?
— Akkor tehát igaz — suttogta Márk, és leült az ágy szélére. — Nem befektetés volt. Egyszerűen a saját céljaidra költötted el Nikolett pénzét.