– Réka, holnap reggel menj be a bankba, és vedd ki a pénzt a betétedről. Jó lenne még nyitás után elintézni, mielőtt hétvégére bezárnak.
Gábor hangja egészen közönyösen csengett, mintha csak azt kérné, vegyen kenyeret hazafelé. A konyhaasztalnál ült, a telefonján görgette a híreket, és arra sem méltatta a feleségét, hogy felnézzen rá. A tűzhelyen csendesen rotyogott a húsleves, a levegőben babérlevél és frissen őrölt bors illata keveredett. Réka a mosogatónál állt, kezében egy félig meghámozott répával, és mozdulatlanná dermedt. Egy pillanatig azt hitte, rosszul hallotta a csap zúgása miatt. Elzárta a vizet, aztán lassan megtörölte nedves ujjait a kockás konyharuhába.
– Kivenni a pénzt? – kérdezte vissza nyugodtnak szánt hangon, miközben belül már összerándult benne valami. – Melyik betétről beszélsz, Gábor?
A férje végre elszakította a tekintetét a kijelzőtől. Arcára az a fölényes, türelmetlen kifejezés ült ki, amelyet általában értetlen gyerekeknek tartogatott. Hátradőlt a széken, karját összefonta a mellkasa előtt.
– Ugyan melyikről? A te megtakarításodról. Nálam, ahogy tudod, nincs mit kivenni. Váratlan helyzet adódott, gyors pénzügyi megoldás kell. Nem aprópénzről van szó, nagyjából hárommillió-kétszázezer forintról. Átszámoltam, a félretett pénzed éppen elég lenne, hogy fölösleges huzavona nélkül lezárjuk az ügyet.
Réka odament az asztalhoz, óvatosan kihúzta a széket, és leült vele szemben. Hárommillió-kétszázezer forint. Négy év takarékoskodása volt benne. Négy év, amely alatt lemondott a rendes nyaralásokról, nem vett drága ruhákat, és a kozmetikusnál is mindig csak a legszükségesebbre költött. Egy kisebb gyártócégnél dolgozott főkönyvelőként, esténként plusz beszámolókat vállalt otthonra, és sokszor addig ült a monitor előtt, míg szúrt és könnyezett a szeme. Ezt a pénzt a szüleitől örökölt vidéki ház teljes felújítására gyűjtötte. Gábor ezt nagyon jól tudta. Számtalanszor beszéltek róla, hogy kicserélik a tetőt, új ablakokat rakatnak be, és végre rendes fűtést szereltetnek, hogy ne csak nyáron, hanem egész évben ki lehessen menni oda.
– Miféle váratlan helyzetről van szó? – kérdezte Réka, igyekezve fegyelmezni a hangját, de az ölében összekulcsolt ujjai elárulták: az ízületei kifehéredtek a szorítástól.
Gábor nagyot sóhajtott, egész tartásával azt sugallva, mennyire fárasztják ezek a szerinte fölösleges kérdések.
– Márknak segítségre van szüksége.
Márk Gábor fia volt az első házasságából. Harmincéves, felnőtt férfi, aki rendszeresen munkahelyet váltott, folyton „kereste önmagát”, és valahogy mindig kétes ügyek kellős közepén kötött ki. Réka nem érzett iránta ellenszenvet, inkább távolságtartó semlegességgel viszonyult hozzá. Márk nem nagyon avatkozott az életükbe, többnyire csak ünnepekkor bukkant fel.
– A vállalkozásával van baj? – kérdezte Réka.
– Mondhatjuk így is – felelte a férje, és az ablak felé fordította a fejét. – Lízingre vett gépeket a gumiszervizéhez. Nem jött be a dolog. Rossz helyet választott, a konkurencia meg teljesen lenyomta. Röviden: adósság keletkezett. És nem is akárkik felé tartozik. Ha hétfőig nem rendezi, bírósági ügy lesz belőle, zárolhatják a számláit, és elvihetik az autóját is. Az autóra pedig szüksége van, most taxis munkákkal próbál pénzt keresni. Én az apja vagyok, nem nézhetem tétlenül, ahogy tönkremegy.
Réka hallgatta ezt a kapkodó, hézagos magyarázatot, és a fejében, amely a pontos számokhoz, tiszta kimutatásokhoz és átlátható mérlegekhez szokott, sehogy sem állt össze a kép.
– Várj egy kicsit. Márk lízingelt gépeket, belebukott az üzletbe, és most mi fizessük ki? Ráadásul miért beszélsz úgy, mintha ezt már kettőnk helyett eldöntötted volna? Az a betét az ablakokra és a tetőre van félretéve.
– Réka, milyen tetőről beszélsz? – csattant fel Gábor, hangjába ingerültség vegyült. – A fiam élete omlik össze! Miféle ablakok számítanak ilyenkor, amikor a család egyik tagját bíróság és végrehajtók fenyegetik? Az a vidéki ház várhat. Nem fog összedőlni az a viskó pár év alatt. Itt most a család becsületéről van szó.
A „viskó” szó, amelyet Gábor csak úgy odavetett, sokkal mélyebben vágott Réka szívébe, mint maga a követelés, hogy adja oda a pénzét.