Nyolc hónap telt el.
Az addig szűkös, csendes kis iroda lassan úgy pezsgött, mint egy túlzsúfolt kaptár. Eszter saját fejlesztésű termesztési módszere, amelynek köszönhetően különleges zöldféléket tudtak előállítani a belváros kellős közepén, ráadásul állandó, prémium minőségben, váratlanul rendkívül jövedelmezőnek bizonyult.
Az éttermek vezetői, akiknek elegük lett a késő szállításokból, a romló áruból és a folyamatos logisztikai káoszból, egymás után jelentkeztek nála. A „Zöld Horizont” rövid időn belül három felső kategóriás étteremlánccal kötött megállapodást.
Közben Gergő is kénytelen volt szembenézni azzal, hogy a terve nem úgy sült el, ahogy elképzelte.
Új menyasszonyának apja nem volt könnyen megvezethető ember. Rutinos vállalkozóként hamar felismerte, hogy leendő veje mögött több a hangzatos ígéret, mint a valódi teljesítmény, és határozottan elzárta előle a pénzcsapot. Gergő vállalkozása pedig, amely korábban Eszter rendben tartott könyvelésére és szervezőmunkájára épült, gyors ütemben kezdett szétesni.
Amikor véletlenül tudomást szerzett Eszter sikereiről, a féltékenység és a düh szinte elvakította. Az ő fejében Eszternek valahol egy albérleti szobában kellett volna összetörten zokognia. Ehelyett a nő talpra állt, sőt erősebb lett, mint valaha. Nélküle. Ez a gondolat elviselhetetlen volt számára. Ekkor döntötte el, hogy ott támad, ahol a legjobban fájhat.
Márk egy este hívta be Esztert a dolgozószobájába. A férfi arca szokatlanul komor volt.
— Ma megkeresett a volt férjed — kezdte. — Hosszasan magyarázta, hogy mekkora csaló vagy. Azt állította, a „Zöld Horizont” valójában pénzmosásra szolgáló fedőcég. És ezeket is elküldte.
Néhány kinyomtatott lapot csúsztatott elé. Hamisított bankszámlakivonatok voltak. Eszter végignézett rajtuk, és úgy érezte, mintha a levegő is nehézzé, fullasztóvá sűrűsödne körülötte.
Gergő azt próbálta elvenni tőle, ami a válás után is megmaradt: a családja bizalmát.
— Te hittél neki? — kérdezte csendesen.
— Eszter, nem vagyok ostoba — felelte Márk. — De ez az ember nem fog magától leállni. Ha hagyjuk, bemocskolja a nevünket.
Eszter nem válaszolt azonnal. Belül azonban valami végleg a helyére kattant. Belefáradt abba, hogy csak védekezzen.
— Igazad van — mondta végül nyugodtan, de kemény hangon. — Nem fogja abbahagyni. Akkor nekem kell gondoskodnom róla, hogy abbahagyja.
A bátyjára nézett.
— Márk, a holdingodnál van biztonsági részleg. Szükségem lenne a legjobb informatikai szakemberedre. Van egy régi gyanúm, amit ideje ellenőrizni.
Márk hosszasan figyelte a húgát. Sok éve ismerte, mégis most látott rajta először valami egészen újat: hideg, megmásíthatatlan elszántságot.
— Mit akarsz csinálni?
Eszter halványan elmosolyodott.
— Semmi különöset. Csak eszembe jutott, hogy az a bizonyos „ablakpárkányos kertészetem” valójában egy komoly technológiai vállalkozás. Ideje, hogy a tudásomat ne kizárólag a növényeknél használjam.
A feltételezése egyszerű volt: Gergő ekkora tartozást nem halmozhatott fel pusztán a kriptobányászattal.
Visszagondolt a régi, félrehúzódva intézett telefonokra, az elejtett mondatokra a „biztos hozamról” és a „kihagyhatatlan lehetőségekről”. Márk embere, egy szűkszavú, alig huszonöt éves zseni, két nap múlva egy pendrive-ot tett Eszter elé.
— Több, gyorsan eltüntethető áloldalt hozott létre úgynevezett kiemelkedő hozamú befektetésekhez — közölte. — Ez nem vállalkozás. Ez egy klasszikus piramisjáték.