Nem volt rá szüksége, hogy a kijelzőre nézzen.
Az összeget amúgy is pontosan tudta. Reggel Péter a kanapén felejtette a táblagépét. A készülék egyszer csak felvillant egy beérkező üzenettől, Nóra pedig akaratlanul is meglátta a beszélgetést. A képernyőn ott virított egy igen tekintélyes szám, alatta Anna üzenetével:
„Öcsi, a foglalást még tartják, várom az utalást a te üzletasszonyodtól.”
— Álmodozz csak tovább — mondta Nóra röviden.
Anna úgy kapta fel a fejét, mintha megütötték volna. A nyakába kötött kendő félrecsúszott.
— Mit mondtál?
— Pontosan azt, amit hallottál. A kívánságaidra keress pénzt magadnak. Nem hoztam létre segélyalapot olyan felnőtt lányoknak, akik belefáradtak az életbe.
— Hogy beszélhetsz így velem! — visította a sógornője. — A válásom óta nem is élek, csak vegetálok!
Felugrott a székről, és kis híján elsodorta az egyik csészét.
— A volt férjem gyakorlatilag minden nélkül hagyott, te meg ott ülsz egy óriási prémiumon, és sajnálod a pénzt a férjed édes húgától!
— A volt férjed rád hagyott egy kétszobás lakást és egy autót — emlékeztette Nóra higgadtan. — Az pedig, hogy nincs kedved dolgozni, semmilyen módon nem az én problémám.
— Én most önmagamat keresem! — csattant fel Anna. — Előbb vissza kell szereznem a belső erőforrásaimat!
Ebben a pillanatban nagyot csapódott az előszoba ajtaja.
Cipőtalpak csoszogása hallatszott, aztán kulcsok koppantak a kis szekrény tetején. Néhány másodperccel később Péter jelent meg a konyha ajtajában. Otthoni melegítőnadrág volt rajta, az arca pedig zavartnak tűnt. Nyilvánvaló volt, hogy a felemelt hangokat már a folyosón meghallotta.
— Lányok, miért kell megint veszekedni?
Azonnal kapkodni kezdett, tekintete ide-oda járt a dühöngő húga és a teljesen nyugodt felesége között.
— Petikém, magyarázd már el neki! — követelte Anna abban a pillanatban.
Odaugrott a bátyjához, és ujjaival belekapaszkodott a pulóvere ujjába.
— Én már lefoglaltam mindent, lelkileg is felkészültem rá! Az orvos csendet és pihenést írt elő nekem, a feleséged meg újabb idegességet zúdít rám! El tudod képzelni, azt mondta, keressek rá pénzt én magam!
Péter bűntudatos pillantást vetett Nórára, majd a kabátját átdobta az egyik szék támláján.
— Nóra, hát azért mégiscsak… Ő családtag.
— A családtagok nem rendelkeznek más pénzével engedély nélkül — vágta rá Nóra.
Odament a vízforralóhoz, és megnyomta a gombot. A feszült csendben az egyszerű kattanás szinte fülsértően hangosnak tűnt.
— Segíts neki — folytatta Péter könyörgő hangon. — Az a pénz most úgyis csak áll nálad. Annának pedig tényleg rendbe kell jönnie. Mégsem egy idegenről van szó.
Nóra visszalépett az asztalhoz, és két tenyerét a lapjára támasztotta.
— Igen, ott van a pénz. Az én pénzem. Éjszakába nyúló jelentésekkel, stresszel és túlórákkal kerestem meg. Miért kellene az ő lakosztályára, masszázsaira és medencézésére elköltenem?
— Ennyire sajnálod tőlem? — szólt közbe Anna, ahogy megérezte a bátyja támogatását.
Újra leült, és büszkén felszegte az állát.