Az októberi falevelek lassú körökben ereszkedtek az ablak előtt, sárgára festve az udvart, mintha valaki puha szőnyeget terített volna a ház elé. Eszter éppen vacsorához készítette elő az asztalt, amikor éles csengőhang hasított bele a lakás csendjébe. Márk feltápászkodott a kanapéról, az előszoba felé indult, és félvállról odavetette:
— Biztos anya az.
Az utóbbi hetekben Katalin egyre gyakrabban bukkant fel náluk. Mindig gondterhelt arccal érkezett, és szinte kivétel nélkül akadt valami kérése. Eszter már hozzászokott ezekhez a váratlan látogatásokhoz, bár sokkal jobban örült volna, ha az anyósa legalább előre telefonál.
Az előszobából halk beszédfoszlányok szűrődtek be, de a társalgás nem tartott sokáig. Katalin szinte köszönés nélkül lépett be a konyhába. Az arca feszült volt, a szeme alatt sötét karikák húzódtak. Máskor gondosan rendezett haja most ziláltan keretezte az arcát.
— Szükségem van egymillió-hatszázezer forintra — jelentette ki minden bevezetés nélkül. — Méghozzá azonnal.
Eszter kezében megállt a tányér. Ilyen nyitányra egyáltalán nem számított.
— Jó estét, Katalin — mondta hűvösen, majd letette a tányért az asztalra. — Jöjjön be, üljön le.
— Most nincs idő udvariaskodni — intett türelmetlenül az anyósa. — Elmondtam, mire van szükségem. Egymillió-hatszázezer forintra.
Márk lassan bejött utánuk, és leült az asztal mellé. Kerülte a felesége tekintetét; olyan elmélyülten bámulta a terítő mintáját, mintha abból készült volna vizsgázni.
— Miért kell ekkora összeg? — kérdezte Eszter nyugodt hangon.
Katalin idegesen gyűrögette a táskája pántját, közben egyik lábáról a másikra állt.
— Adósságok miatt. Több banktól is vettem fel hitelt, azt hittem, majd megoldom valahogy. A kamatok emelkedtek, a törlesztők nőttek. Ha nem fizetem be a fő tartozást, bírósági úton elárverezhetik a lakásomat.
— Ezek az ön tartozásai — felelte Eszter egyenletesen. — Nekem semmi közöm hozzájuk.
Katalin szemöldöke a magasba szaladt, mintha valami sértőt hallott volna.
— Hogyhogy semmi közöd? — csattant fel. — A fiam felesége vagy! Családtag!
Eszter tovább rakosgatta az evőeszközöket, és nem sietett a válasszal. Mozdulatai kimértek, fegyelmezettek voltak. Márk továbbra is hallgatott, és makacsul a terítőt nézte.
— A rokoni kapcsolat nem jelent automatikus pénzügyi kötelezettséget — szólalt meg végül Eszter. — Ön felnőtt ember. Saját döntése volt, hogy hiteleket vesz fel.
— De hát van pénzetek! — erősködött Katalin. — Márk mondta, hogy örököltél a nagymamádtól, és a prémiumaid is szépek!
Eszter lassan a férje felé fordult. Márk arca elvörösödött, és gyorsan félrenézett.
— Márk, te kitárgyalod a családi pénzügyeinket? — kérdezte a felesége jeges nyugalommal.
— Én csak… anya megkérdezte, hogy vagyunk — motyogta a férfi.
— Az, hogy hogy vagyunk, és az, mennyi pénz van a számláinkon, két egészen különböző dolog — jegyezte meg Eszter.
Katalin kihasználta a pillanatnyi zavart, és felemelte a hangját:
— Egy feleségnek kötelessége segíteni a családot! Nem magamnak kérem azt a pénzt, hanem mindannyiunk érdekében! Ha kiraknak a lakásomból, hová menjek? Akkor majd a ti nyakatokon fogok élni!
— A saját pénzemből nem fogom más adósságait kifizetni — vágta rá Eszter élesen.
Az anyósa arcát eltorzította a harag. Ökölbe szorította a kezét, és a hangja remegni kezdett a felháborodástól.
— Más adósságai? Én vagyok a férjed anyja! Én neveltem fel, én gondoztam, az egész életemet rááldoztam!
— És hol látszik ennek az áldozatnak az eredménye? — kérdezte Eszter. — Hogy lehet, hogy egy ennyi élettapasztalattal rendelkező nőnek nincs semmiféle megtakarítása?
Katalin kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta szó. A kérdés pontosan oda talált, ahol a legjobban fájt.
— Neked nem tartozom elszámolással! — préselte ki végül magából.
— Pénzt viszont tőlem követel — emlékeztette Eszter. — Elég különös logika.
Márk ekkor felemelte a fejét, és bizonytalanul közbeszólt:
— Eszter, talán tényleg tudnánk segíteni neki. Legalább valamennyivel.
A felesége ránézett. A tekintetében csalódottság villant.
— Márk, felfogod egyáltalán, miről beszélsz? Egymillió-hatszázezer forint nem aprópénz.