— Mi már mindent elosztottunk egymás között, Eszterkém. Te csak ne kapkodj, majd mi megmondjuk, mit hogyan kell. A lényeg, hogy össze ne keverd.
A nyaralóm tornácán álltam, karba tett kézzel, és alig észrevehető mosollyal figyeltem, ahogy a „különítmény” megérkezik.
Június vége fullasztóan melegre sikerült. A veteményes fölött remegett a levegő, a felhevült föld illata összekeveredett a paradicsomlevelek fanyar szagával.
A kapu mellett leparkolt terepjáróból előbb az anyósom, Mária szállt ki, olyan méltósággal, mintha nem is autóból, hanem hintóból lépett volna elő egy uralkodónő.
Utána Krisztina, a sógornőm kecmergett ki, üres műanyag dobozokat csörgetve.
A kezükben konténerek tornyosultak, drága butikok emblémáival díszített szatyrok lógtak, és hatalmas zománcos tálakat is magukkal hoztak. Krisztina még egy tekercs festőszalagot meg egy fekete filcet is elővarázsolt.
— Akkor figyeljetek — igazította meg Mária a szalmakalapját, miközben úgy mérte végig a szépen kigyomlált, egyenes ágyásaimat, mintha mindig is ő lett volna itt a gazda. — A piros dobozok Krisztináé lesznek. Neki kell az eper, a gyerekeknek egy hétre, vitamin gyanánt. A kékekbe nekem szedünk. Korai uborka, zöldfűszerek, kapor. És még három kosár bogyós gyümölcsöt is félre kell tenni, mert megígértem a lányoknak. Erzsébetnek és Annácskának. Úgy várták, szegények, úgy várták!
Egész tavasszal sem az anyósom, sem a sógornőm nem tette be a lábát a kertbe.
Áprilisban, amikor Péterrel, a férjemmel földes zsákokat cipeltünk, és új magaságyásokat barkácsoltunk, Máriának „szúrt a lapockája alatt”. Májusban, amikor én négykézláb, jeges szélben ültettem ki a palántákat, Krisztina éppen „belső erőforrás-kereső” divatos tréningen vett részt.
Úgy látszik, az a bizonyos erőforrás pont az első termés idejére került elő.
Krisztina fontoskodva megindult az ültetések között, tökéletes manikűrös ujjával a zöldek felé bökdösve.
— Eszter, ezt a retket mind húzd ki. A spenótot meg tőből vágd le, a zsenge levelek a legegészségesebbek. Ja, és az epret mindenképp a holdnaptár szerint kell szedni. Ha fogyó holdnál téped le, kiszívja a testből az összes negatív energiát meg a szabad gyököket. Ez tudományos tény, egy internetes gurunál olvastam. Úgyhogy gyerünk, siess, mielőtt megváltozik a holdfázis.
Lassan leléptem a tornácról, és éreztem, ahogy odabent valami vidám, bizsergető várakozás kezd forrni bennem.
— A retek, Krisztina, felmagzik, és fásodni kezd.