– …összesen további száztizenháromezer-hatszáz forinttal emelkedik a fizetendő végösszeg – fejezte be a recepciós száraz, hivatali hangon.
Eszter kecsesen megrándította a vállát, majd olyan sokatmondó pillantást vetett rám, mintha a pénztárcám már eleve közös családi tulajdon volna.
Ilona összefonta maga előtt a karját, és türelmetlen várakozással nézett rám. Láthatóan arra számított, hogy szépen, engedelmesen előveszem a bankkártyámat.
A rokonság különös műfaj: minél nagyobb öleléssel érkeznek, annál mélyebbre nyúlnának az ember zsebébe.
– Kisasszony – fordultam vissza a recepciós felé, és a hangomból eltűnt minden puhaság. – Kizárólag a saját foglalásunkat erősítem meg. Az már rendezve van. Négy főre szól.
Szándékosan vártam egy pillanatot, miközben Eszter egyre bizonytalanabb tekintetét figyeltem.
– Ezek a kedves emberek viszont külön társaságot alkotnak – folytattam nyugodtan. – Kérem, a szállásukat, a pisztrángot, a szaunát és azt a drága hidegtálat külön számlára írják. Eszter nevére.
Olyan csend lett, mintha valaki lekapcsolta volna az egész világ hangját. Még a közeli fák közül hallatszó harkálykopogás is túl hangosnak tűnt.
– Katalin, ezt most komolyan mondod? – Eszter hangja vékonyan megbicsaklott, a kalapja félrecsúszott a fején. – Nekünk csak benzinre meg fagyira van pénzünk! Mi vendégségbe jöttünk!
– Akkor ez nem nyaralás, Eszter, hanem séta a bejáratig – vágtam rá kimérten. – Vendégségbe meghívásra szokás menni. És általában visznek egy tortát is. Ti viszont beállítottatok más ünnepébe egy zacskó olcsó virslivel, és százezres étvággyal.
– Katalin! Hát nincs benned szégyen? – visította Ilona, miközben az arca sötétvörösre váltott. – Család vagyunk! Rokonok! András, te meg miért hallgatsz? Az anyádat és a húgodat akarják kitenni az utcára!
András előrelépett. Nem emelte fel a hangját, mégis acélos él csendült ki belőle.
– Anya, a család ott kezdődik, hogy tiszteletben tartjuk egymás határait. Katalin fél éven át dolgozott azért, hogy ezt a pihenést megszervezze nekünk és a gyerekeknek. Ti meghívás nélkül érkeztetek, megpróbáltátok a gyerekeimet pótágyra száműzni, aztán a saját luxusrendeléseitek számláját a feleségemre tolni. Ez nem család. Ez inkább kalóztámadás.
Eszter erre levegőt vett, és már nyitotta is a száját, hogy kétségbeesett magyarázkodásba kezdjen.