A kamera rángatózó képéből ítélve Gergő aligha volt józan: bizonytalanul imbolygott, érthetetlenül dünnyögött, Mária pedig fennhangon a lelkiismeretét kérte számon Eszteren. Eszter lehalkította a telefonját, visszafordult a filmhez, a rendszer pedig közben szépen, percnyi pontossággal mentette a felvételeket a „Bizonyítékok” nevű mappába.
Amikor harmadszorra is megjelentek, vasárnap reggel, és sértő üzenetekkel teleragasztott papírlapokat nyomkodtak az ajtóra, Eszter számára világossá vált: ennél több már nem is kell.
Letöltötte mindhárom videót, óvatosan leszedte a megrongált, összefirkált cetliket, egy irattartóba tette őket, majd elindult a kerületi rendőrkapitányságra, a körzeti megbízotthoz.
A fiatal hadnagy a szolgálati számítógép monitorán végignézte a felvételeket. Meghallgatta a dörömbölést, a kiabálást, a fenyegető szavakat. Aztán felpillantott Eszterre.
– Írjon feljelentést – mondta, és egy köteg üres lapot tolt elé. – Ezt zaklatásként és garázda jellegű szabálysértésként fogjuk kezelni. Még ma behívatom őket hivatalos meghallgatásra. Higgye el, ha egyszer figyelmeztetést kapnak arra, hogy ennek büntetőjogi következménye is lehet, hamar elmegy majd a kedvük az ilyesmitől.
Eszter egyenletes, tiszta betűkkel kezdett írni. Nem panaszkodott, nem dramatizált, csak a tényeket sorolta: dátumokat, időpontokat, cselekményeket. Amikor a végére ért, és határozott mozdulattal aláírta a papírt, úgy érezte, mintha egy súlyos teher végleg lecsúszott volna a válláról.
Este már hazafelé tartott. A lakása elé érve felnézett a kamera fekete lencséjére. A készülék kék fénnyel villant, mintha üdvözölné a tulajdonosát. A zár puhán, mégis magabiztos kattanással engedett.
Belépett az előszobába, becsukta maga mögött az ajtót, majd lerúgta a cipőjét. Ekkor a kabátzsebében röviden megrezzent a telefon. Ismeretlen számról érkezett üzenet:
„Átkozott légy a négyzetmétereiddel együtt! A feljelentésed miatt a körzeti rendőr Gergőt a munkahelyén szégyenítette meg, minket meg megbüntettek. Maradj csak egyedül egész életedre!”
Eszter őszintén, mély megkönnyebbüléssel mosolyodott el. Nyugodtan rányomott a „Hívó letiltása” gombra, aztán letette a mobilt az előszobaszekrényre.
A lakásban tökéletes, mély és biztonságos csend honolt. És ez a tér mostantól kizárólag az övé volt.