— Nyisd ki, Eszterkém, hát nem idegenek állnak az ajtó előtt! — Mária Pavlovna mézesmázos, erőltetetten kedves hangja végigcsengett a lépcsőházon, még a hosszan kitartott, türelmetlen ajtócsengőt is túlharsogva. — Legalább engedd be a fiút, hogy letegye a holmiját. Csak nem akarod, hogy az utcán töltse az éjszakát? Megbeszéljük ezt családon belül.
Eszter az ajtókukucskálóhoz hajolt. A lépcsőházi lámpa fakó fényében ott állt a volt anyósa, mögötte pedig Gergő toporgott bizonytalanul, egyik lábáról a másikra nehezedve. A lábánál két hatalmas, kockás utazótáska púposodott. Eszternek egy pillanatra elakadt a lélegzete, de rákényszerítette magát, hogy kifújja a levegőt. Elfordította a zárat, résnyire nyitotta az ajtót, a vastag acélláncot azonban a helyén hagyta.
— A fiával elváltunk — mondta higgadtan. — Önnek semmi keresnivalója a lakásomban, és neki sincs oka idejönni.
Mária Pavlovna arcáról abban a pillanatban lehullott a gondoskodó rokon álarca. Fürgén bedugta nehéz őszi bakancsának orrát a résbe, hogy Eszter ne csukhassa vissza az ajtót.
— Ne próbálj engem mellébeszéléssel etetni! — csattant fel, hangja éles, támadó kiáltássá változott. — A törvény szerint a volt férjnek joga van a saját lakóhelyén tartózkodni! Itt volt bejelentve! Meg fogjuk támadni az ítéletet, mert csalással írattad a nevedre ezt a lakást!
Eszter a volt férjére nézett. Gergő még csak rá sem emelte a tekintetét. Úgy porolgatta a kabátujját, mintha mindez teljesen hétköznapi jelenet volna, aztán szégyentelen nyugalommal megszólalt:
— Eszter, engedj már be. Fáradt vagyok, most jöttem a munkából. Van valami kaja?
Ez a tompa, elképesztően pofátlan otthonosság jobban kijózanította Esztert, mint bármilyen nyugtató. Egyetlen pillanat alatt eszébe jutottak az évek óta hallgatott szemrehányások, a kéretlen oktatások arról, hogyan kell levest főzni vagy serpenyőt súrolni, és az a megalázó per is, amelyben Gergő megpróbálta elvenni a nagymamájától örökölt lakás felét, csupán azért, mert egyszer tapétát vásárolt bele.
— Rendőrt hívok — mondta Eszter.
— Hívd csak! — vágta rá diadalittasan Mária Pavlovna. — Majd elmondom, hogy akadályozod a lakáshasználatban! Vedd le azt a láncot!
A nő teljes testsúlyával nekifeszült az ajtónak. A fém megfeszült. Eszter nem vitatkozott tovább. Szó nélkül leakasztotta a láncot, és hátrébb lépett a folyosón.
Úgy zúdultak be, mintha elfoglalt területre érkeztek volna. Gergő berángatta a táskákat az előszobába, és zihálva megállt.