Beengedni a férjet a házasság előtti, saját lakásodba nagyjából olyan, mintha megsajnálnál egy kóbor macskát, és ajtót nyitnál neki.
Eleinte még szerényen lapul az előszobában, hálásan kanalazza a bolti félkész vacsorát, pár év elteltével viszont már természetesnek veszi, hogy a te párnádon alszik, és komoly arccal kéri, hogy írasd át rá az ingatlant.
Gábor és az anyja pimaszsága sem egyik napról a másikra nőtt ekkorára. Lassan, lépésről lépésre jutottak el a teljes képtelenségig.
Katalin minden látogatáskor úgy járta végig a kétszobás lakásomat, mintha egy ravasz építésvezető volna, aki éppen egy rosszul kivitelezett munkát vesz át. Azon a szombaton is gazdasszonyi magabiztossággal méricskélte a nappalimat, közben minden különösebb szégyenérzet nélkül arrébb taszigálta a székeket.
— Ez a sarok teljesen kihasználatlan. Ide pont beférne az én cseresznyefa tálalószekrényem. Nálad minden olyan aprócska, olyan komolytalan — jelentette ki, miközben megkopogtatta a komódom tetejét.
— A család közös üst, Lilla. Nálatok meg mi van? A lakás a tiéd, Gábornak meg itt legfeljebb a papucsa áll az ajtó mellett. Ez nem normális. Egy feleségnek a férje mellett a helye, nem pedig úgy kell ülnie a saját négyzetméterein, mint valami úrnőnek.
Gábor, aki addig némán kattogtatta a tévé távirányítóját, hirtelen megszólalt. Olyan simán gördültek ki belőle a mondatok, mintha előzőleg otthon, tükör előtt gyakorolta volna be őket.
— Anyának igaza van. Mi egy család vagyunk, egy egység. Mégis úgy élünk, mintha idegenek lennénk egy szállodai szobában. Ideje volna nagyobb térben gondolkodni, gyökeret ereszteni.
— Nézd meg Márkot. A felesége eladta a háromszobás lakását, abból indítottak vállalkozást a férjének. Na, az a bizalom!
Erre csak felhorkantam. A lakást öt évvel az anyakönyvvezető előtt vettem, hitel nélkül, bárki támogatása nélkül. Eszem ágában sem volt idegen gyökereket engedni a saját tulajdonomba.
— Katalin — mondtam higgadtan, miközben kivettem a kezéből a kristályvázámat. — Ha Gábor egyszer megkeresi a maga „közös üstjére” valót, szívesen megbeszéljük, hová kerüljön az a tálalószekrény. Addig viszont itt minden szerintem van. Márk vállalkozása pedig, ha már szóba került, fél év alatt tönkrement.
Az anyósom eltorzult arccal felhagyott az ellenőrzéssel, majd visszautazott a falujába. A magokat azonban elvetette.
Egy héttel később Gábor már nagyágyúval próbálkozott. A szupermarketből tartottunk hazafelé, amikor ünnepélyes mozdulattal, akár egy bűvész, előhúzott a kesztyűtartóból egy fényes papírra nyomott, külvárosi ingatlanokat kínáló katalógust.
— Nézd, milyen telkek vannak benne! — lelkendezett Gábor olyan hévvel, mint egy piaci kikiáltó, aki olcsó kínai kacatot próbál rásózni a járókelőkre.
— Eladjuk ezt a betonkalitkádat, és veszünk egy házat közelebb a természethez. A leendő gyerekek miatt, meg a friss levegőért! Végre igazi életünk lenne. Itt szauna van, itt pedig dupla garázs is tartozik hozzá.