A bírónő azonban azonnal félbeszakította, és szigorúan figyelmeztette, hogy a tárgyalóteremben nem tűri a kirohanásokat.
Ezután Júlia tanúként behívatta Lászlót, a birtok munkáinak felügyelőjét. A férfi lesütött szemmel, látható lelkiismeret-furdalással állt a bíróság elé, és elismerte, hogy évekkel korábban látta, mi maradt a történtek után.
Bevallotta, hogy hallotta, amikor Gábor megfélemlítette Esztert, de akkor nem mert megszólalni. Attól tartott, ha szembemegy a főnökével, azonnal elveszíti a munkáját.
A vallomása azonban itt nem ért véget. Beszélt arról is, milyen embertelen feltételek között dolgoztatták az embereket a birtokon, majd megerősítette: Gábor jelentős összegeket tüntetett el szabálytalan, rejtett számlákon.
A teremben érezhetően megfagyott a levegő. Ekkorra már mindenki számára világossá vált, hogy nem egyszerű házassági bontóper zajlik. Egy gondosan felépített hatalmi és pénzügyi rendszer kezdett darabokra hullani.
Júlia ezután banki kimutatásokat, bizalmas átutalási bizonylatokat és részletes pénzügyi iratokat tett a bíró elé. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy Eszter örökségét Gábor saját vállalkozásainak rendbetételére fordította, miközben a háttérben pénzeket irányított át olyan fantomcégekhez, amelyeket családtagjai nevére jegyeztettek be.
A legerősebb bizonyíték mégis csak ezután került elő: egy fekete fedelű notesz, amelyet Eszter tizenegy éven keresztül titokban vezetett.
A füzetben kézzel írt sorok sorakoztak készpénzes kifizetésekről, eladásokból származó bevételekről, költségekről és eltitkolt haszonról. Júlia a bejegyzéseket összevetette Gábor rejtegetett bankszámláival, és az összefüggések megdöbbentően pontosan kirajzolódtak.
Kiderült, hogy a drága versenylovak, a luxusautók és az újabb földterületek megvásárlása részben abból a pénzből történt, amely Eszter munkájából, illetve a saját megtakarításaiból származott.
A legnagyobb döbbenetet mégis az elektronikus levelek váltották ki.
„El kell intéznünk, hogy egy fillért se vigyen el” – írta Gábor a könyvelőjének.
Egy másik üzenetben pedig ez állt: „Ha előhozza a hátsérülését, azt mondjuk, régi baja volt, semmi köze hozzám.”
A tárgyalóteremre dermedt csend telepedett.
Ekkor Júlia a házaspár tizennyolc éves lányát, Nórát szólította a tanúk padjához.
Nóra alig hallható, remegő hangon mondta el, hogy a baleset után kihallgatta az apját.
Hallotta, amint Gábor az édesanyját „haszontalannak” nevezte, és azt is elmondta, hogy többször látta Esztert sírni.