Katalin ajkai elfehéredtek, ahogy a sorok végére ért.
— Mindent… mindent elvitt? — suttogta rekedten, és lassan lerogyott egy székre. — És az évfordulóm? A vendégek már úton vannak! A rokonok Szegedről ideutaztak! Mit fogok mondani nekik az autóról?
— Hagyjuk már az autót! — robbant ki Márk, és dühében galacsinná gyűrte a levelet, majd a falhoz vágta. — Fogalmam sincs, miből fizetem ki az éttermet! A számlámon alig maradt pár forint, még egy heti bevásárlásra sem elég!
— Kérj kölcsön! Térdelj le bárki elé, ha kell, de nem hagyom, hogy ez a lány megszégyenítsen a tisztességes emberek előtt! — kiáltotta Katalin, és idegesen a ruhája nyakához kapott.
Az este beköszöntével az elegáns étterem aranyfényben úszott. A csillárok kristályai szikráztak, az asztalok roskadoztak a különleges fogások alatt. A meghívottak hosszadalmas köszöntőket mondtak, dicsérték a gondos fiút, és újra meg újra rákérdeztek, mikor láthatják végre a születésnapi ajándékot, az autót.
Katalin erőltetett mosollyal felelt, ujjaival folyton a frizuráját igazgatta, és arról beszélt, hogy az autókereskedésben valami adminisztrációs csúszás történt.
Márk közben az étterem bejárata előtt álldogált a hűvös éjszakában. Egyik hívást indította a másik után: volt évfolyamtársak, régi ismerősök, távoli kapcsolatok. Könyörgött, ígérgette, hogy egy héten belül visszafizeti. Amit sikerült összeszednie, az azonban csak töredéke volt a végösszegnek.
Éjfél körül a társaság lassan elszivárgott. A terem kiürült, a gyertyák csonkig égtek. Ekkor lépett oda hozzájuk az üzletvezető, kezében bőrkötésű mappával.
— A számla — mondta hűvösen. — Készpénzes fizetést kért, ugye?
Márk tekintete megakadt az összegen. Egy pillanatra elakadt a szava. Végül némán az asztalra tette azt a pénzt, amit nagy nehezen össze tudott szedni.
— Ennyim van. A feleségem… családi problémák adódtak.
Az üzletvezető arca megkeményedett, a korábbi udvariasság eltűnt a szeméből.
— Ez nem a mi gondunk. Ön rendelte a prémium menüt, és a bár legdrágább tételeit választotta. Vagy most azonnal rendezi a fennmaradó összeget, vagy értesítjük a rendőrséget csalás miatt. A helyiség minden pontját kamera figyeli.
Katalin a sarokban zokogott, drága sminkje csíkokban folyt le az arcán. Hogy elkerülje a rendőrségi ügyet és a nyilvános botrányt, Márk végül aláírt egy súlyos feltételeket tartalmazó tartozáselismerő nyilatkozatot. Az étterem tulajdonosa harminc napot adott a teljes összeg visszafizetésére, tetemes kamattal.
Amikor kiléptek az utcára, jeges permet hullott az égből. Katalin vékony kardigánjába burkolózott, Márk pedig szótlanul bámulta a fénylő, nedves aszfaltot. Abban a pillanatban megértette: a gondtalan, kényelmes élet, amelyhez hozzászokott, véget ért.
Egy hónappal később már egy építőanyag-raktárban dolgozott segédmunkásként. Éjszakai műszakokat vállalt, hogy törlessze a nyomasztó adósságot. Hajnalban ért haza, dereka sajgott, tenyerét vízhólyagok borították.
Katalin, hogy megmentse fiát a pereskedéstől, kénytelen volt eladni a frissen felújított nyaralót. Egy apró, külvárosi lakásba költözött, megszakította a kapcsolatot barátnőivel, és még az utcára sem szívesen ment le. Túlságosan égett benne a szégyen a nagy felhajtású ünnepség miatt, amely ajándék nélkül végződött.
Eközben Eszter Szeged rakpartján állt. A folyó felől érkező szél csípte az arcát, kabátját szorosabbra húzta magán. Hónapok óta először mosolyodott el minden különösebb ok nélkül, csak nézte a komoran hullámzó vizet. Zsebében ott lapult az új munkahelyére szóló belépőkártya. Tudta, hogy kemény munka, kihívások és ismeretlen helyzetek várnak rá.
De ami a legfontosabb volt: előtte állt a saját élete — egy élet, amelyben többé senkinek sem tartozik sem magyarázattal, sem áldozattal.