— Miféle projektről beszélsz? És milyen cégről? — bukott ki Gáborból értetlenül.
— A saját vállalkozásomról — felelte Nóra nyugodtan. — Logisztikai ügynökséget vezetek. Több mint hatvan alkalmazott dolgozik nálam. Itthonról irányítom az egészet, így praktikusabb.
Gábor szinte földbe gyökerezett lábbal állt. A gondolatai kuszán kavarogtak, képtelen volt rendet tenni bennük.
— És… ebből mennyit keresel? — kérdezte végül bizonytalanul.
— Eleget ahhoz, hogy ne kelljen egy csomag spárga árán idegeskednem. A bevételem többszöröse a tiédnek.
A férfi lassan leereszkedett egy székre. Hirtelen eszébe jutott minden fölényes megjegyzése, az „igazi munka” utáni kioktatások, a szemrehányások a kiadások miatt. Most mindez kínos fényben villant fel előtte.
— Miért nem mondtad el eddig? — kérdezte halkan.
— Kérdezted valaha? — sóhajtott Nóra. — Szeretted azt hinni, hogy te vagy a családfő. Jólesett, hogy te fizeted a kenyeret, és ezért cserébe engedelmességet várhatsz. Nem vitatkoztam, amíg nem akartál pénzzel leckéztetni.
— Nóri… — lépett közelebb Gábor. — Túlreagáltam. A munkahelyemen gondok vannak, kiborultam, és rajtad töltöttem ki. Felejtsük el ezt az egész költségvetéses őrületet. Egy család vagyunk.
— Nem — rázta meg a fejét a nő. — Aznap este láttam rajtad valamit. Nem társat kerestél bennem, hanem azt akartad látni, hogyan könyörgök aprópénzért.
Gábor nagyot nyelt.
— Akkor most mi lesz? Válás? És a lakás? Felújítottam a nappalit!
— Semmi ilyesmi nem lesz, mert nincs mit megosztani — állt fel Nóra. — Ezt a lakást még jóval a megismerkedésünk előtt vettem. Az én nevemen van. Neked csak a lakcímed szól ide. A fizetésed nálad maradt, az enyém nálam, tehát nincs közös vagyon.
A férfi döbbenten bámult rá. Úgy érezte, kicsúszott a talaj a lába alól.
— Ki akarsz tenni? Most azonnal? Hova menjek? Nincs pénzem albérletre!
— A hétvégén összepakolhatsz — felelte higgadtan, majd az irodája felé indult. — És ne felejtsd el átutalni a rád eső részt a villany- és vízszámlából. Hiszen külön kasszán vagyunk.
Az ajtó becsukódott mögötte. Gábor egyedül maradt a tágas lakásban. Néhány napja még biztos volt benne, hogy ő irányít itt mindent. Most pedig azon kellett gondolkodnia, hol fog aludni a következő héten.