A javasolt megoldás – ajándékozási szerződéssel vagy más, jogilag biztonságos konstrukcióval történő későbbi tulajdonátruházás – körültekintést igényelt ugyan, ám garantálta, hogy a befektetett pénz ne kerülhessen veszélybe.
Aznap este Gábor feltűnően figyelmes volt. Felvetette, hogy rendeljenek vacsorát, hosszasan beszélt a falak lehetséges árnyalatairól, és az interneten bútorokat nézegetett. Úgy viselkedett, mintha már birtokba is vette volna az új lakást, amelyben – Anna jól tudta – a saját, gondosan kitervelt játszmáját akarta végigvinni. Ő visszafogottan felelt, kerülte a vitát, nem ment bele részletekbe. A higgadtsága láthatóan nyugtalanította a férfit, de végül a fáradtságnak tudta be a szokatlan tartózkodást.
A következő hetek különös egyensúlyban teltek. Anna továbbra is dolgozott, ingatlanközvetítőkkel egyeztetett, szakértőkkel tárgyalt, iratokat ellenőrzött. Gábor közben az érdeklődő, támogató férj szerepében tetszelgett, és időről időre rákérdezett, mikor történik meg az utalás. Hangjában egyre gyakrabban csengett türelmetlenség, amelyet Anna most már könnyedén felismert.
Egyik este, amikor Gábor barátokkal találkozott, ismét felvillant a telefonján egy üzenet attól az ismeretlen beszélgetőtárstól. A férfi arról írt, hogy az ügylet hamarosan lezárul, és nemsokára kezdetét veheti a „darab második felvonása”. A sorok nem váltottak ki belőle pánikot. Inkább jeges bizonyosságot ébresztettek benne: jól döntött. Gyorsan képernyőfotókat készített, elküldte magának e-mailben, majd gondosan visszahelyezte a készüléket oda, ahol volt.
A szerződés végül gyermekkori barátnője, Nóra nevén köttetett meg, akiben Anna feltétel nélkül megbízott. Papíron Nóra lett a tulajdonos. Az összeget több részletben utalták át, hogy elkerüljék a fölösleges figyelmet. Az ügyvéd minden mozzanatot felügyelt. A folyamat kívülről teljesen szabályosnak és átláthatónak tűnt, ugyanakkor maradéktalanul Anna érdekeit szolgálta.
Gábor egyre gyakrabban hozta szóba ismerősei válásait, és hosszan fejtegette, mennyire lényeges az igazságos vagyonmegosztás. Ezek a beszélgetések inkább tűntek előkészítésnek, mint ártatlan eszmefuttatásnak. Egy alkalommal félvállról megjegyezte, hogy házasság esetén a közösen szerzett javak fele-fele arányban oszlanak meg. Anna úgy tett, mintha nem tulajdonítana különösebb jelentőséget a kijelentésnek.
Idővel Gábor nyugtalanná vált. Zavarta, hogy a végleges papírozás lassabban halad, mint várta. Többet kérdezősködött, bankszámlakivonatokat nézett át, dokumentumokat akart látni. Anna türelmesen magyarázta, hogy a befektető részéről időigényes az adminisztráció, és a hivatalos eljárások a tervezettnél több napot vesznek igénybe. Minden lépését megfontoltan tette, ügyelve arra, hogy semmi se keltsen gyanút.
Amikor végül a kezében tartotta a kulcsokat, alig észrevehető mosoly suhant át az arcán. A tágas lakás hatalmas ablakain keresztül áradt be a fény. A fehér falak olyanok voltak, mint egy érintetlen lap, amelyre most ő írhatja fel az új kezdet történetét. Gábor lelkesedéssel érkezett megnézni az ingatlant. Szobáról szobára járt, léptekkel mérte a tereket, és átalakítási ötletekről beszélt, mintha máris sajátjának tekintené.
Néhány nappal később különösen előzékennyé vált. Ok nélkül hozott virágot, gyertyafényes vacsorát készített, bókokkal halmozta el. A hirtelen jött gyengédség mesterkéltnek hatott, de Anna udvariasan fogadta. Belül azonban egyre erősebben érezte: közeleg a végkifejlet.
Egy este leült vele szemben, és komoly hangon arról kezdett beszélni, hogy a kapcsolatuk megváltozott, talán elfáradtak egymás mellett. A szavai szomorúságot sugalltak, mégis kimértek voltak. Az őszinteség fontosságáról beszélt, arról, hogy néha két ember kulturáltan is külön utakon folytathatja. Anna csendben végighallgatta.
Gábor felvetette, hogy érdemes lenne áttekinteni egy esetleges különválás és vagyonmegosztás részleteit. Óvatosan fogalmazott, mintha attól tartana, túl gyors mozdulattal elriasztja a zsákmányt. Anna mindössze annyit kérdezett, pontosan mire gondol. A férfi sorolni kezdte a közösen szerzett értékeket, és természetesen megemlítette az új lakást is. Tekintetében magabiztosság csillant, szinte diadal.
Anna nyugodtan elővette az előkészített mappát. Az asztalra helyezte a szerződés másolatát, amelyben a tulajdonos rubrikában Nóra neve szerepelt. Gábor elhallgatott. Végigfutotta a sorokat, majd újra elolvasta őket. Arcán előbb értetlenség, aztán düh jelent meg.
Higgadt hangon közölte, hogy az ingatlan jogilag nem az ő nevén van, így nem képezi a házasság alatt szerzett közös vagyon részét. Hozzátette, hogy minden átutalás mögött kölcsön- és befektetési megállapodás áll, megfelelő dokumentációval. Szavai tárgyilagosan, érzelemmentesen hangzottak el.
Gábor tiltakozni próbált, ravaszsággal és bizalmatlansággal vádolta. Érvei azonban gyorsan szertefoszlottak. Anna hosszú idő után először látta rajta az igazi bizonytalanságot. A gondosan felépített terve, amelyet fejben már lezárt történetként kezelt, egyetlen pillanat alatt omlott össze.
Néhány napig feszült csend telepedett a lakásra. Gábor alig szólt hozzá, kerülte a tekintetét. Időről időre megkérdezte, mióta tud minderről. Anna nem adott egyenes választ. Csupán annyit mondott, hogy a megérzései ritkán tévednek.