Anna hangja halk volt, de Ilona hallotta. Minden szót.
— Igen, Péter, tudom — mondta Anna. — Tudom, hogy terveztük. Tudom, hogy fizettem. De… de nem mehettem.
Csend lett. Péter válaszolt valamit, de Ilona nem hallotta.
Aztán Anna újra beszélt.
— Nem érted — mondta Anna, és a hangja elcsukló volt. — Anya… anya nem jól van. Az orvos azt mondta, hogy kiszáradás. Hogy gyenge. Hogy nem maradhat egyedül.
Péter megint válaszolt. Ilona érezte, hogy a szíve felgyorsul.
Mit mond Péter? Valószínűleg azt: „De hát csak egy éjszaka. Egy Szilveszter. Nem jöhettél volna holnap?”
És akkor Anna kimondta azt, amitől Ilona megállt lélegezni.
— Péter, én… én tudom, hogy nem érted. De ez… ez nem csak egy Szilveszter. Ez… ez lehet az utolsó Szilveszter, amikor anya velem van.
Ilona kinyitotta a szemét.
Mit jelent ez?
Anna folytatta.
— Az orvos… az orvos tegnap beszélt velem. Azt mondta… azt mondta, hogy a kemo nem úgy hat, ahogy kellene. Hogy a rák… hogy a rák nem reagál. És hogy talán… talán már nincs sok idő.
Ilona érezte, hogy a mellkasa összeszorul.
Az orvos beszélt Annával? Mikor? Tegnap?
És miért nem mondta el neki Ilona?
— Nem akartam elmondani anyának — mondta Anna, és sírt. — Nem akartam, hogy tudja. Mert… mert még küzd. Még reménykedik. És én… én nem akarom elvenni tőle a reményt.
Ilona nem tudta visszatartani. Halkan felzokogott.
Anna elhallgatott. Megfordult, és látta anyját.
— Anya… — suttogta Anna, és letette a telefont.
Anna belépett, és leült mellé. Megfogta Ilona kezét.
— Hallottad — mondta halkan Anna. Nem kérdés volt. Megállapítás.
Ilona bólintott, és könnyek folytak végig az arcán.
— Bocsánat — mondta Anna. — Nem akartam, hogy így tudd meg.
Ilona megrázta a fejét.
— Anna… te… te lemondtad a Szilvesztert… értem… mert azt hiszed… azt hiszed, hogy ez az utolsó…
Anna bólintott.
— Igen — mondta egyszerűen. — Mert félek. Félek, hogy ha most elmegyek… akkor később megbánom. Mert… mert lehet, hogy ez az utolsó Szilveszter, amikor veled lehetek.
Ilona sírt. És Anna is sírt.
— De Anna… de ez… ez a te Szilvesztered. A te életed. Én… én nem akarom, hogy… hogy így emlékezz rám. Hogy feláldoztad…
De akkor Anna kimondott valamit, amitől Ilona szíve megállt.