Az esküvő minden részlete kifogástalannak tűnt, mégis ott bujkált benne valami megmagyarázhatatlan disszonancia.
Dóra Jakab már kislányként elképzelte, milyen lesz majd a nagy nap, amikor menyasszonyként áll az oltár előtt. Ezért amikor Márk Illés – Boston egyik előkelő, nagy múltú családjának örököse – egy szenvedélyes, viharos kapcsolat után megkérte a kezét, Dóra biztos volt benne, hogy végre belépett abba az életbe, amelyről mindig is álmodott. A szertartást egy lenyűgöző, történelmi templomban tartották, ahol gyertyák százai világították meg a teret, és halk, ünnepélyes zene lengte körül a vendégeket.
Mégis, Márk kifinomult modora és megnyerő mosolya mögött Dóra valami furcsa távolságtartást érzett, amit nem tudott szavakba önteni. Mintha a férfi tudatosan falat húzott volna maga köré.
Az első közös éjszaka Márk Beacon Hillen álló villájában jóval hűvösebb hangulatú volt, mint amire Dóra számított. A férj figyelmes és udvarias maradt, olykor még gyengéd is, ám határozottan elkülönült, és inkább a ház egy másik szárnyában tért nyugovóra. Dóra igyekezett megnyugtatni magát: talán a stressz, a szemérmesség vagy a rá nehezedő felelősség okozza mindezt.
Ahogy azonban múltak a napok, a nyugtalanság egyre erősebben kapaszkodott belé. A házban különös szabályok uralkodtak, a folyosók pedig szinte némán visszhangozták lépteit. Egyes átjárók állandóan zárva voltak, a személyzet pedig feltűnően kitérő válaszokat adott, ha a keleti szárnyról kérdezett. Néha, amikor az épület elcsendesedett, Dóra úgy vélte, halk suttogást hall, mintha valaki segítségért könyörögne. Márk minden kérdését ködös magyarázatokkal hárította el, és Dóra figyelmét egyre inkább egy bizonyos, könyvespolc mögött rejtőző, szokatlan ajtó gondolata kezdte foglalkoztatni, amelyről még nem tudta, hová vezet.
