Az a lakás, amely éppen üresen állt, nem véletlenül várt bérlő nélkül: teljes felújításra szorult. Az utolsó lakók távozásukkor gyakorlatilag romhalmazt hagytak maguk után. Melinda ugyan minden szerződést szabályosan megkötött, így bírósághoz fordult, és meg is nyerte a pert. A határozat kötelezte a volt bérlőket a kár megtérítésére, csakhogy a végrehajtásból befolyó összeg évek alatt, apránként csordogált vissza hozzá.
A beérkező pénz inkább jelképes volt, mint valódi segítség: arra semmiképp sem volt elegendő, hogy egy komplett renoválást finanszírozzon. Saját megtakarítását pedig Melinda nem akarta erre áldozni.
És ekkor állt elő Márk azzal, hogy fiatal házasként szeretnének végre saját otthonba költözni.
– Gondold végig, fiam – kezdte Melinda higgadtan. – A lakásaink ki vannak adva. Egyetlen szabad ingatlan van, de abban a falaktól a vezetékekig mindent rendbe kell tenni.
Majd némi éllel a hangjában hozzátette:
– Fiatalok vagytok, tele energiával. Nem árt, ha közös kihívások kovácsolnak össze benneteket. Vegyétek birtokba azt a lakást, és alakítsátok olyanná, amilyennek megálmodjátok!
Márk azonban nemcsak a falakra gondolt.
– És a tulajdonjog? – kérdezett vissza. – Mikor íratod a nevemre? Az esküvő előtt vagy utána?
Melinda ránézett.
– Tudod jól, hogy még folyamatban van a kártérítés ügye. Végrehajtási papírok vannak rajta, bírósági határozat. Amíg ez nincs teljesen lezárva, nem tudom átruházni. Ha más lenne a tulajdonos, hogyan hajtanám be a fennmaradó összeget?
– Akkor mi a megoldás? – értetlenkedett Márk.
– Miért olyan sürgős ez a papír? – vonta fel a szemöldökét Melinda. – A lakás ott áll. Megcsináljátok a saját ízlésetek szerint, nem abból a pár forintból, amit én kapok vissza. Amint a tartozást kifizetik, aznap átíratom rád. Hol itt a gond?
Márk végül vállat vont. Nem tűnt rossz kompromisszumnak.
Amikor mindezt elmesélte Rékának, a lány nem igazán értette, miként függ össze a tulajdonjog a végrehajtási eljárással. Márk azonban magabiztosan állította, hogy minden rendben lesz.
Réka hinni akart neki. Nem feltételezte volna, hogy a szerelme félrevezeti, és azt sem, hogy egy anya – ráadásul egyetlen fiával – tisztességtelenül bánna. Márk határozottsága végül eloszlatta a kételyeit.
Előttük állt az esküvő, és az a tudat lelkesítette őket, hogy nem albérletbe térnek majd haza, hanem a saját otthonukba. Igaz, háromszobás lakásról volt szó, amely romos állapotban várta őket, de Réka már előre látta magát, amint ott rendezkedik be, mint valódi háziasszony.
Csakhogy a valóság messze nem hasonlított a filmek könnyed montázsaira. A felújítás nem egy vidám hétvégi program volt, hanem évekig tartó próbatétel.
Márk és Réka úgy döntöttek, ha már belekezdenek, nem toldozgatnak-foldozgatnak. Teljes korszerűsítésbe vágnak, hogy hosszú időre letudják a nagy munkát. Új villanyhálózat, friss csővezetékek, padlócsere, vakolás, festés – és akkor még nem esett szó az ablakokról, ajtókról, a kamráról vagy az íves átjárókról.
A pénzük nem volt végtelen, így szakaszosan haladtak. Ami az egyik hónapban belefért, azt megcsinálták, majd gyűjtöttek tovább. A por, a zaj és a folyamatos kiadások próbára tették a türelmüket.
A felújítás végül egy teljes évtizeden át húzódott. Nem csupán az anyagiak miatt. Kétszer is hosszabb szünetet kellett tartaniuk: megszülettek a gyerekeik.
Az első baba érkezésekor még csak egyetlen szoba volt lakható, a másik kettő zárva maradt. A második gyermek már egy kétszobás otthonba jött haza. A harmadik helyiség akkor vált használhatóvá, amikor az egész lakás egy átfogó, befejező festést kapott.
Ahogy bővült a család, úgy nyíltak meg sorra a helyiségek is. Mintha a gyerekek növekedése együtt haladt volna a falak újjászületésével.
Tíz év elteltével végre fellélegezhettek. A lakás elkészült: tágas, háromszobás, frissen felújított otthon lett belőle. A folyamatos munkálatok és gondok terhe lekerült a vállukról.
Ekkor tudta meg Márk, hogy a bíróság által megítélt kártérítést Melinda már régen teljes egészében megkapta.
Úgy érezte, eljött az idő, hogy a hosszú évek munkáját és a „második” beköltözés örömét összekapcsolja azzal, amire egy évtizede vártak: a lakás tulajdonjogának rendezésével.