A szavai után megfagyott bennem a levegő. Azt mondta, bejelentkezik ide. Vagyis hivatalosan is ide akarja íratni magát. Az én lakásomba.
Szinte nesztelenül húzódtam vissza az előszobába, nehogy észrevegyen. Felkaptam a kabátomat, lementem az utcára, és céltalanul sétálni kezdtem a háztömb körül. Időre volt szükségem, hogy lehiggadjak. A düh és a félelem egyszerre kavargott bennem.
Pontosan tudtam, mit jelentene, ha Erika állandó lakcímet létesítene nálam. Onnantól kezdve szinte lehetetlen lenne kitenni. A bejelentett lakcím jogokat biztosít. Hiába az én nevemen van az ingatlan, aki oda van bejelentve, jogszerűen ott tartózkodhat. És ha egyszer mennie kellene, csak bírósági úton lehetne kijelenteni – hosszadalmas, idegőrlő procedúrával.
Este nem kerülgettem a témát.
– Igaz, hogy édesanyád ide akarja bejelenteni magát? – kérdeztem Gábortól egyenesen.
Láthatóan zavarba jött. Nem nézett rám.
– Beszéltünk róla… felmerült lehetőségként.
– Nélkülem döntöttetek erről?
– Nóra, az anyámról van szó. Egyedül van a lakásában, nehéz neki. Itt legalább közel lenne hozzánk, tudnánk segíteni.
– Nem – feleltem határozottan. – Nem járulok hozzá.
– De hát nem tulajdont kér, csak lakcímet!
– Ez az én otthonom. És nem szeretném, ha az anyád itt élne.
A vita pillanatok alatt elmérgesedett. Gábor dühösen kiviharzott, bevágta maga mögött az ajtót, és aznap éjjel az anyjánál aludt. Két nap múlva jött vissza, komoran, szótlanul.
Éreztem, hogy vészesen fogy az időm. Nem várhattam ölbe tett kézzel. Időpontot kértem egy ügyvédtől, és részletesen elmondtam neki mindent. Átnézte a tulajdoni lapot és a papírjaimat.
– A lakást még a házasságkötés előtt szerezte – mondta. – Ez az ön különvagyona. A férje lehet bejelentve, de harmadik személyt az ön írásos hozzájárulása nélkül nem jelenthet be. Ha mégis megpróbálja, az jogsértő.
– És ha ennek ellenére lép? – kérdeztem.
– Akkor perelhet. A bíróság nagy valószínűséggel önnek ad igazat. De a legjobb az lenne, ha megelőzné a bajt.
– Hogyan?
– Ha úgy látja, hogy a házasság menthetetlen, a válás is opció. A bontás után a férjét is kijelentetheti, ha kéri.
Sokáig visszhangoztak bennem ezek a mondatok. A válás gondolata súlyos döntés volt. De Gábor már világossá tette, hogy számára az anyja fontosabb, mint az én határaim.
A következő hetekben figyeltem. Erika szinte beköltözött: minden nap ott volt, gyakran ott is aludt. Úgy rendezkedett, mintha ő lenne a ház úrnője. Gábor mellette állt, az én kéréseimet pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyta.
Végül meghoztam a döntést. Összegyűjtöttem minden iratot, és benyújtottam a keresetet a házasság felbontására. Ezzel párhuzamosan írásban kértem az illetékes hivatalt, hogy az ingatlannal kapcsolatban semmilyen lakcímbejelentést ne fogadjanak el a személyes jelenlétem és aláírásom nélkül.
Az ügyvéd javaslatára hivatalos értesítést is küldtem Gábornak arról, hogy nem járulok hozzá harmadik személy bejelentéséhez. Ajánlott levélként adtam fel, tértivevénnyel. Minden szabályosan, dokumentálva.
A válókeresetet hétfőn iktatták. Szerda este Gábor feltűnően jókedvűen állított haza. Én a konyhában ültem, teát kortyolgattam.
– Nóra, képzeld, van egy hírem – mondta, még a kabátját sem vette le.
– Hallgatlak.
– Anyát bejelentettük ide. Ideje hozzászoknod.
Nyugodtan ránéztem, és letettem a csészét.
– Tényleg? És ezt mégis hogyan sikerült elintézni?
– Bementem a hivatalba. Azt mondtam, hogy üzleti úton vagy, és aláírtam helyetted a papírokat. Egy hét múlva kész lesz az új lakcíme.
Egy pillanatra csend lett. Hamis aláírás. Valótlan nyilatkozat egy hatóságnak. Ez már nem családi vita volt, hanem komoly törvénysértés.
