– A tüdőbetegségbe. Anyád állandóan kórházba jár, soha nincs igazán jól. És te azt mondod, ez mind puszta véletlen? Ugyan már!
– Csak azt akarod, hogy a halálom után a lakás a tiéd legyen! – csattant fel Gergő ingerülten.
– Persze, ez minden vágyam: még öt éven át egyedül nyögni a hitelt! – vágott vissza Eszter keserűen. – Gergő, talán még nincs minden veszve. Lehetne ezen változtatni. Legalább próbáljuk meg! Kérlek, hallgass meg!
– Eszter, én nem hiszek efféle badarságokban.
– Én viszont nem bírom végignézni, ahogy napról napra sorvadsz. Sajnálom… de elmegyek.
A döntés szinte kettétépte Esztert, mégis megtette, amit helyesnek érzett. Úgy gondolta, ha elválnak, Gergő talán végre leválik az anyjáról, és átíratja a papírokat a saját nevére. Talán ezzel – ha nem is értette pontosan hogyan – helyrebillen valami az életében.
Amikor a felesége elköltözött, Gergő hosszú ideig rágódott a hallottakon. Először azt hitte, Eszter csupán nem akart egy beteg ember mellett maradni. De mi van, ha mégis volt némi igazság abban, amit mondott?
Két hónap telt el, mire rászánta magát a lépésre. A jelzálogot a saját nevére íratta. Végül is mit kockáztatott? Az orvosok legfeljebb fél évet jósoltak neki.
Eleinte semmi különöset nem tapasztalt. Aztán néhány hét múltán mintha több ereje lett volna. A kontrollvizsgálatok eredményei javulni kezdtek, a kór lefolyása lassult, majd visszahúzódott. Bár a közérzete szemmel láthatóan javult, képtelen volt elfogadni, hogy ennek bármi köze lehet a papírok átírásához.
Furcsa gondolatok kergették egymást a fejében. Lehetséges, hogy Eszter valóban hitt valamiféle sötét befolyásban? Vagy talán ő maga mérgezte volna, és csak a távozása után tudott fellélegezni? A kételyek nem hagyták nyugodni.
Akárhogyan is, fél év elteltével teljesen felépült. Még az édesanyja állapota is látványosan javult. Közben a válás hivatalossá vált.
Egy délután a parkban futott össze Eszterrel. A nő Rékával sétált, arca kipirult, tekintete élénk volt, mintha új életet kezdett volna. Gergő szívében különös melegség ébredt.
Eszter is észrevette őt. Arcán átsuhant a meglepetés, majd barátságosan elmosolyodott.
– Örülök, hogy jól vagy – mondta halkan.
– Nem kezdhetnénk elölről? – kérdezte Gergő reménykedve.
Eszter megrázta a fejét. – Az már lezárt fejezet. Nem szeretnék visszatérni oda.
Azzal sarkon fordult, és anélkül, hogy hátranézett volna, elsétált.