«Megtalállak, te gyáva. És nem úszod meg ennyivel.» — suttogta Nóra a levél fölött, elszántan, hogy visszaszerezze az otthonát

Kegyetlen árulás, felháborító igazságtalanság.
Történetek

– Ha cirkusz, hát legyen cirkusz – mondta halkan, de elszántan. – Legalább nem fogják azt hinni, hogy bármit eltűrök.

Ágnes érdeklődve mérte végig, mintha egy vizsgán ülő hallgató hirtelen briliáns választ adott volna.

– Na, tigrislány – húzta el a száját rekedtes derűvel –, akkor üdv a való világban.

Amikor Nóra hazaért, más szemmel nézett a lakására. Nem egyszerű otthon volt többé, hanem erődítmény. És ha már az, meg is kell védenie – akár az utolsó túlélő makacsságával.

Erika a harmadik napon újra feltűnt. Most nem egyedül érkezett: maga mellett hozott egy jelentéktelen külsejű, ideges hivatalnoknőt is, Júliát a kerületi lakáskezelőtől. A nő úgy toporgott a bejáratnál, mintha rossz címre jött volna, és legszívesebben visszafordulna.

– Nóra – kezdte Erika mézes-mázos hangon, amely mögött alig leplezett türelmetlenség vibrált –, el kellene intéznünk a lakás átadás-átvételét.

– Persze, azonnal – vágott vissza Nóra, miközben megtörölte a kezét a konyharuhában, és megállt az ajtófélfánál. – Talán a lelkiismeretük átadását is jegyzőkönyvezzük rögtön?

Júlia zavartan lapozgatni kezdte a mappáját.

– Nézze, a jogszabályok szerint…

– A jogszabályok szerint kiskorú gyereket nevelek – felelte Nóra élesen. – Ha bárkit megpróbálnak ideküldeni, olyan botrányt csapok, hogy a fél város erről beszél majd. Kipróbálták már, milyen, amikor a sajtó és az ügyészség egyszerre kezd érdeklődni?

Erika fáradt sóhajjal csóválta a fejét.

– Ne nehezítsd meg a dolgodat, Nóra. Lehetett volna ezt békében is.

A nevetés, ami Nórából kitört, csípős volt és keserű. A hordozóban fekvő Lilla nyugtalanul mocorogni kezdett tőle.

– Békében? Az lett volna a béke, ha nem csábítják vissza a férjemet a „régi fészekbe” a papírokkal együtt. Ha harcot akarnak, megkapják.

Júlia elsápadva firkantott valamit a jegyzetfüzetébe, majd sietve elköszönt. Az átadás-átvétel – legalábbis egy időre – lekerült a napirendről.

Erika még maradt egy pillanatra az előszobában.

– Azt hiszed, ezzel bármit is elérsz? – sziszegte.

– Igen – bólintott Nóra nyugodtan. – Legalább egyszer ugyanazt az undort fogják érezni, amit velem éreztettek.

Aznap éjjel a konyhaasztalnál ült, és terveket szőtt. A csendet csak a hűtő halk zúgása törte meg.

Ha hazaköltözik az anyjához, az felérne a vereség beismerésével.

Ha marad, éveken át tartó pereskedés, idegőrlő viták várnak rá.

Volt azonban egy harmadik lehetőség is: utánajárni a papíroknak. Kideríteni, ki intézte az ajándékozási szerződést, ki bonyolította le az ügyletet. Talán akad valahol egy hiba, egy trükk, egy elhallgatott részlet, amiről Erika és a drága fia sem tud.

Három bögre állt előtte az asztalon. Úgy nézett rájuk, mintha választ adhatnának.

Az első út: mindent hátrahagyni, és nulláról kezdeni valahol máshol.

A második: maradni és jogi csatározásba fulladni, akár évekig.

A harmadik: rést találni az ellenfél páncélján, és pontosan oda ütni.

Nóra mély levegőt vett. A döntés még nem született meg benne, de egyvalamit biztosan tudott: többé nem lesz kiszolgáltatott.

A düh mozgatta. A sértettség és az adrenalin tartotta ébren. Ha már más nem maradt, ez lett az üzemanyaga.

Elsőként az összes iratot átnézte, amit a lakásban talált. Az előszobai szekrény igazi kincsesbánya volt: régi számlák, borítékok, másolatok, szerződésfoszlányok hevertek benne összevissza. A papírok között rábukkant egy 2005-ös ajándékozási szerződés másolatára.

Ajándékozás. A szó eddig csak üresen csengett a fejében.

Gyorsan átfutotta a sorokat, és keserű mosoly jelent meg az arcán. A dokumentumban szerepelt egy kitétel: „ellenszolgáltatás nélkül, harmadik személy lakhatási joga nélkül”.

Harmadik személy lakhatási joga nélkül.

Ekkor mintha felkapcsoltak volna benne egy lámpát.

Ő hivatalosan be volt jelentve a lakásba. Állandó lakcíme ide szólt. Vagyis bírósági határozat nélkül senki nem teheti ki. És még a bíróságnak sem lenne egyszerű dolga.

Ráadásul a történet még érdekesebb volt: Erika előbb a fiának ajándékozta a lakást, majd később visszavette tőle arra hivatkozva, hogy ezzel biztosítja a „megélhetését”. Ez pedig akár színlelt ügyletnek is minősülhet.

Magyarán: meg lehetne támadni az egész tranzakciót, és akár az ajándékozási szerződés érvénytelenítését is kezdeményezhetné.

A cikk folytatása

Sorsfordulók