…mielőtt ők taszítanának le másokat a saját útjukról.
Ebben a pillanatban megszólalt a mobilja. A kijelzőn Balázs neve villant fel, a humánerőforrás-osztály vezetőjéé.
— Jó estét, Balázs — szólt bele higgadtan.
— Nóra, egy kényes ügyben kereslek — kezdte a férfi kissé feszülten. — Az egyik leépített dolgozó férje telefonált. Azt szeretné, ha felülvizsgálnánk a Petra Krasznai ügyében hozott döntést.
Nóra ajkán alig észrevehető mosoly suhant át.
— És mit válaszoltál neki?
— Azt, hogy az értékelés kizárólag a teljesítménymutatók alapján történt, és a határozat végleges.
— Pontosan így helyes — felelte nyugodtan. — A vállalati szabályzat egyértelmű: személyes kérésre nem módosítunk szakmai döntéseket.
— Így gondoltam én is.
Nóra néhány másodpercig hallgatott, majd halkan hozzátette:
— És kérlek, jelezd felé, hogy ajánlólevelet sem áll módunkban kiállítani számára. Ez nálunk alapelv.
A hívás véget ért. Nóra visszalépett az ablakhoz. A távolban kirajzolódott a régi városrész sziluettje, ahol egykor közös lakásuk állt. Ott maradtak a régi tervek, a hitel, az álmok, amelyeket valaki más ígéreteihez kötött. Most már oldják meg ők — gondolta tárgyilagosan.
Egy év telt el.
Az igazgatótanács döntése alapján Nórát a teljes holding pénzügyi igazgatójává nevezték ki. Az előléptetés napján egy másik hír is eljutott hozzá: Gergő és Petra kapcsolata véget ért.
— Nem bírom magamban tartani — súgta oda az ebédlőben az egyik HR-es kolléganő. — Emlékszel arra a férfira, aki annak idején telefonált Petra miatt? Nos, elhagyta őt. Állítólag akkor lépett le, amikor a nő már harmadik hónapja nem talált állást.
Nóra lassan megkeverte a kávéját.
— Tényleg? Milyen különös fordulat.
— Furcsa, nem? — fürkészte a kolléganő.
— Az emberek ritkán változnak meg igazán — mondta Nóra elgondolkodva. — Legfeljebb új díszletek közé költöznek, de ugyanazt a szerepet játsszák tovább.
— Ezt hogy érted?
— Sehogy különösebben. Csak egy észrevétel.
Aznap este, amikor az előléptetését ünnepelték, pezsgőspohárral a kezében megállt az üvegfal előtt. A város fényei tükröződtek vissza rá, mintha egy másik életből integetnének. Elmosolyodott a saját tükörképének.
Soha nem készített bosszútervet. Nem szőtt intrikákat, nem mozgatott szálakat a háttérben. Egyszerűen tette a dolgát következetesen, fegyelmezetten, és hagyta, hogy az idő elvégezze a maga munkáját. A sors sokkal precízebben rendezte el a dolgokat, mint bármilyen előre kitervelt elégtétel.
Az út, amelyet bejárt, hosszú volt és kíméletlen. Az elhagyott, bizonytalan feleségből magabiztos, stratégiai döntéseket hozó felsővezető lett, akinek a neve súlyt jelentett az iparágban. Kevesen képesek arra, hogy egy személyes összeomlást ugródeszkává alakítsanak. Nóra közéjük tartozott.
Nem állt bosszút senkin.
Egyszerűen megerősödött.
És végül ez bizonyult a legtisztább, legcsendesebb igazságszolgáltatásnak.