Az új pozícióval együtt Nóra egyre mélyebbre került a vállalati hierarchia sűrű szövetébe. Nem kutatott Gergő után, és nem érdeklődött tudatosan az új felesége felől sem. A cégvilág azonban kicsi volt, különösen ebben a városban, ahol a felsővezetők nevei gyorsabban terjedtek, mint a hivatalos körlevelek.
Egy stratégiai értekezleten ütötte meg a fülét a név.
– A marketingelemzési osztályról Petra Krasznova készítette az előterjesztést – jegyezte meg valaki félhangosan.
A név ott maradt a levegőben. Az ülés után Nóra nem tett fel indiszkrét kérdéseket, csupán tárgyilagos érdeklődéssel fordult a HR egyik munkatársához.
– Krasznova? Mit lehet tudni róla? – kérdezte higgadtan.
– Ambiciózus, az biztos – vont vállat a kolléga. – Csak a teljesítménye nem mindig tart lépést az önbizalmával. Szeret beszélni az eredményeiről, de a számok nem mindig támasztják alá.
Nóra bólintott.
– Család?
– Nemrég ment férjhez. Valami Múromcev… az építőiparban dolgozik. Elég büszke rá, az esküvői fotókat mindenkinek mutogatta.
A vezetéknév, mint egy halk, de határozott ütés, visszhangzott benne. Múromcev az építőiparból. Ez csak egy embert jelenthetett.
– Gergő Múromcev? – kérdezte nyugodt hangon.
– Igen. Ismeri? – csillant fel kíváncsian a HR-es tekintete. – Azonos a vezetéknevük.
– Régebbről ismerjük egymást – zárta rövidre Nóra, majd más irányba terelte a beszélgetést.
A hírnek évekkel korábban romboló ereje lett volna. Most azonban csupán hűvös érdeklődést érzett, mintha egy idegen történetet figyelne egy vastag üvegfalon keresztül. Az információ már nem érzelmet, csak adatot jelentett. Egy sort egy táblázatban.
Közben a vállalatuk több kisebb céget kebelezett be, és az összeolvadás új lehetőségeket teremtett – de új felelősségeket is. Nórát bízták meg a létszámoptimalizálási projekt vezetésével. Habozás nélkül vállalta.
A feladata világos volt: meghatározni, mely részlegek és munkatársak nélkülözhetetlenek az egyesített struktúrában, és kik azok, akiknek a munkaköre feleslegessé vált. Számok, hatékonysági mutatók, teljesítményelemzések – személyes szempontoknak nem volt helye.
Néhány héttel később az asztalára került a marketingelemzési osztály teljes anyaga. Ott dolgozott Petra Krasznova is.
A hivatalos mutatók nem festettek róla kedvező képet. Középszerű eredmények, ingadozó teljesítmény, több projekt, amely mások munkájára támaszkodott. A kollégák visszajelzései szerint megbízhatósága sem volt kifogástalan, és hajlamos volt saját érdemeit felnagyítani.
Nóra egy teljes napot szánt az adatok alapos átvizsgálására. Nem engedhette meg magának az elfogultságot. Az objektivitás volt az egyetlen iránytűje. A számok végül egyértelmű képet rajzoltak: az osztály létszáma tizenöt százalékkal csökkenthető anélkül, hogy a vállalat működése sérülne. Az első helyen a leépítési listán Petra neve állt.
Egyszerű kalkuláció. Nem érzelem.
Szombat reggel csörrent meg a telefonja. Az új lakása erkélyén ült, egy modern lakópark felső szintjén, ahonnan a park zöldje terült el a szeme előtt. A kávé gőze lassan szállt fel a csészéből.
– Nóra… te vagy az? – Gergő hangja bizonytalanul csengett.
– Jó reggelt, Gergő.
– Te írtad alá Petra elbocsátását?
Kortyolt egyet, mielőtt válaszolt volna.
– Számos döntést hagyok jóvá nap mint nap. Ez a munkám része.
– Ne játszd meg magad! – csattant fel a férfi. – Tudtad, kicsoda ő. Direkt csináltad.
Nóra hangja változatlan maradt.
– A pénzügyi igazgatóságot vezetem. Az összeolvadás után átfogó létszámcsökkentést hajtottunk végre. A munkatársak tizenöt százaléka érintett. A döntések teljesítménymutatók alapján születtek.
– Ismerlek – erősködött Gergő. – Ez bosszú, igaz?
Ekkor felnevetett. Nem gúnyosan, hanem őszinte hitetlenséggel.
– Ismersz? Ha valóban ismertél volna, most nem a telefonban kérnél számon a jelenlegi feleséged miatt. És nem, Gergő, ez nem bosszú. Ez üzlet. Nincs benne semmi személyes.