Balázs csak legyintett Emese aggodalmára.
– Ugyan már… Lehet, hogy egyszerűen kifáradt a nagy felhajtásban – próbálta hárítani a dolgot.
– Kifáradt? – csóválta a fejét Emese. – Te nem ismered eléggé anyát. Ő az a típus, aki a mulatságból töltődik fel, nem pedig elfárad tőle.
És valóban: alig telt el egy hét, Ilona nagymama „halaszthatatlan családi tanácskozásra” hívta össze a rokonságot.
– Drágáim – kezdte ünnepélyes hangon, miután mindenki helyet foglalt a nappaliban. – Komolyan elgondolkodtam valamin…
– Na, most jön – súgta Márk az apjának.
– …úgy határoztam, hogy ideje új családi hagyományokat teremtenünk!
A jelenlévők egymásra sandítottak. Az előző „új hagyomány”, a közös uborkabefőzés, azzal végződött, hogy Gábor bácsi beleejtett egy üveget a forró lébe, és sós lével árasztotta el a konyhát – és a családot.
– Miféle hagyományra gondolsz, anya? – kérdezte óvatosan Emese.
– Azt találtam ki, hogy minden vasárnap… – Ilona drámai szünetet tartott – …eljátszanánk egy-egy jelenetet a család történetéből!
– Tessék?! – köhögte félre a teáját Gábor.
– Színházat csinálunk! – lelkesedett a nagymama. – A legemlékezetesebb pillanatokat, amiket a fényképek megőriztek. Nézzétek csak – húzott elő egy képet –, emlékeztek, amikor Zsuzsanna a ballagásán…
– Ne! – pattant fel Zsuzsanna. – Arra még gondolni sem merek! Az kész katasztrófa volt!
– Miféle katasztrófa? – kapta fel a fejét Márk.
– Ó, az az eset, amikor beleesett a szökőkútba? – vigyorgott Gábor.
– Gábor! – csattant fel Zsuzsanna.
– És nem is egyedül – tette hozzá Ilona ártatlan arccal –, hanem magával rántotta az igazgatóhelyettest is!
– Anya!
De a nevetés már végigsöpört a szobán, a képzelet mindenkinél élénken működött.
– Látjátok? – emelte fel diadalmasan az ujját Ilona. – Már most derültök! Képzeljétek el, milyen lenne ezt elő is adni!
– Én ebben nem veszek részt – jelentette ki határozottan Zsuzsanna.
– Ugyan miért? – kérdezte a nagymama hamiskás mosollyal. – Attól félsz, hogy újra csuromvizes leszel?
– Rendben – szólt közbe Emese, mielőtt a testvére felrobbant volna –, esetleg kezdhetnénk valami… kevésbé kínos történettel?
– Van egy ötletem! – élénkült fel hirtelen Márk. – Játsszuk el, hogyan kérte meg apa anya kezét!
Balázs majdnem megfulladt.
– Talán nem kellene…
– Miért is ne? – vonta fel a szemöldökét Emese. – Igazán megható pillanat volt…
– Megható? – horkant fel Gábor. – Főleg amikor a gyűrű belepottyant a tortába, és Emese majdnem lenyelte!
– Tényleg! – csillant fel Ilona szeme. – Balázs saját magát alakítja, Emese pedig…
– Én biztosan nem fogom eljátszani, ahogy fuldoklom egy gyűrűtől! – vágta rá Emese.
– Jól van, jól van – nem adta fel Ilona. – Akkor mi lenne Júlia macskájának történetével? Amikor beszorult a…
– NEM! – zúgta egyszerre az egész család.
A nagymama sértődötten lebiggyesztette az ajkát.
– Mindig ez van. Nulla lelkesedés, semmi művészi hajlam…
– Nagyi – telepedett mellé Márk –, nem lehetne valami mást? Olyasmit, ami… kevésbé veszélyes?
– Például? – fordult felé érdeklődve Ilona.
– Mesélhetnénk történeteket felváltva. A többieknek pedig ki kellene találniuk, melyik fényképről van szó.
Ilona elgondolkodott.
– Mint egy családi kvíz?
– Pontosan! Pontokat is adhatnánk, és a hónap végén a győztes kapna valamit…
– Megkapja a titkos meggylikőr-receptemet! – csapott le az ötletre a nagymama.
– Már megint likőr? – sóhajtott Zsuzsanna.
– Most az igazit – hunyorgott Ilona. – Azt, ami miatt két évig szóba sem álltál velem.
Zsuzsanna szeme felcsillant.
– És tényleg nem lesz benne csavar?
– Becsületszavamra! – emelte fel a kezét Ilona. – Akkor hát kezdjük?
A családtagok ismét összenéztek. A kvíz jóval ártalmatlanabbnak tűnt, mint a rögtönzött színházi előadások.
– Rendben – egyezett bele Emese. – De esküvőkről, lánykérésekről és macskákról szó sem lehet!
– És ballagásokról sem! – tette hozzá Zsuzsanna.
– Se az első iskolai napomról – szólt közbe Gábor.
– Amikor te… – kezdte Balázs.
– Pont arról! – vágott közbe Gábor. – Az a téma tiltólistás!
Ilona elégedetten dörzsölte össze a tenyerét.
– Akkor rajta! Van egy nagyszerű történetem arról, amikor Emese háromévesen úgy döntött, megnyírja a nagymama függönyeit…
– Anya!
– A függöny nem volt a tiltólistán – jegyezte meg ártatlanul. – Szóval, egy tavaszi napon…
És innentől nem volt megállás. A történetek egymást követték, a nevetés összefonódott az emlékekkel, a régi fényképek pedig új életre keltek a szavak nyomán.
– Emlékeztek arra, amikor… – kezdte Júlia.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő.
– Ugyan ki lehet az? – csodálkozott Ilona. – Hiszen mindenki itt van…
Az ajtóban Kinga állt, a szomszédasszony.
– Ilona! Elfelejtetted? Ma van a kedvenc sorozatunk új része!
– Jaj, ne! – csapott a homlokára a nagymama. – Teljesen kiment a fejemből! Hiszen ma derül ki, mit titkol Erzsébet…