«Nem vagyok eladó» — feleltem halkan, de határozottan

Megbocsáthatatlan gyávaság, ami örökre megváltoztatott.
Történetek

— Teljesen elment az eszed, te nyomorult? — csattant fel Brigitta Fazekas, és a csuklómat megragadva, a vendégek szeme láttára rántott közelebb magához az étterem közepén. — Azt hiszed, nem látom, hogyan csimpaszkodtál rá az én Martin Vargámra? Turis ruhás ruha, agyontaposott cipő… Tűnj el innen azonnal, mielőtt kihívom a biztonságiakat!

— Anya, fejezd be! — próbált közbelépni Martin, de az asszony durván félrelökte.

— Hallgass! Pontosan ismerem az ilyeneket. Szegény egyetemista kislány, aki egy saroknyi szobát bérel valami lepukkant helyen, és máris egy rendes családba akar befurakodni! Mondd csak, mennyit fizetett neked a fiam ezért az egész színjátékért?

Szó nélkül lehúztam az ujjamról a gyűrűt, az asztalra tettem, majd elindultam kifelé. A hátam mögött még hallottam, ahogy Martin kiabál az anyjával, de nem fordultam meg.

Martinnal teljesen véletlenül sodort össze az élet. Az egyetemi menzán álltunk sorban, ő a szomszéd épületben tanított, csak ebédelni ugrott be. Észrevette, hogy aprót számolgatok a tálcán lévő hajdinára, és minden szó nélkül kifizette a kasszánál a fasírtot is.

— Nem kellene — hebegtem akkor, elpirulva.

— Hallgató vagy? — mosolygott rám. — Én is végigcsináltam. Martin vagyok.

Fél éven át titokban találkoztunk. Szégyelltem az óbudai bérelt szobámat, a sokszor mosott farmerjaimat, és azt, hogy randevúkra mindig ugyanabban a ruhában mentem. Martin csak nevetett ezen, és azt mondta, nem a holmijaim miatt szeretett belém.

— Enikő Deák, miért viselkedsz úgy, mint egy gyerek? — ölelt át minden alkalommal, amikor le akartam mondani egy találkozót. — Nem érdekel, hol laksz vagy mennyid van. Téged szeretlek, nem a bankszámládat.

A szüleiről keveset mesélt. Az apja, György Fekete, egy autószalon-hálózat tulajdonosa volt, az anyja pedig háztartásbeli, aki imádta a feltűnést. „Szigorú, de igazságos” — így jellemezte. Később kiderült, mennyire nem felelt meg ez a valóságnak.

Az eljegyzést végül egy elegáns étteremben akartuk megünnepelni, abban a hitben, hogy ez lesz az első közös, hivatalos lépésünk a családja felé.

A cikk folytatása

Sorsfordulók