Réka még mindig a korlátba kapaszkodva állt, ujjai elfehéredtek a szorítástól.
– Nem bírom tovább, Gábor – lehelte maga elé. – Egyszerűen képtelen vagyok így folytatni.
Bent közben javában zajlott az ebéd. A tágas nappalit betöltötte az evőeszközök csilingelése és a beszélgetések összefolyó moraja.
Réka az asztalfőn ült, és szinte gépiesen adagolta a salátát a tányérokra. Keze alig észrevehetően remegett, sápadt arcán ideges pír jelent meg.
Erika ragyogó arccal mesélt:
– Bezzeg a barátnőm, Kinga menye! Az aztán tudja, mi a rend. Minden egyes nap felmos, képzeljétek! Na, az az igazi háziasszony!
Emese néni helyeslően bólogatott, közben oldalról Rékát figyelte. Balázs kényelmesen hátradőlve ült, hangosan csámcsogott, miközben a telefonjába mélyedt. Gábor feszengve mocorgott a székén, és makacsul kerülte a felesége tekintetét.
Réka lassan letette a salátástálat. A zaj hirtelen elhalt, mintha a levegő is megdermedt volna a szobában. Felnézett, és egyenesen Erikára szegezte a szemét.
– Erika… Balázs… szeretnék mondani valamit.
Hangja eleinte bizonytalanul csengett, de minden kimondott szóval egyre határozottabbá vált.
Gábor megállt a mozdulat közepén, a villája a levegőben maradt. Emese néni is abbahagyta a rágást.
– Tudom, hogy Gábor az életetek középpontja volt mindig. Ez természetes, hiszen a családja vagytok – vett mély levegőt Réka. – De amikor itt vagytok, úgy érzem magam, mintha cseléd lennék a saját otthonomban. Átrendezitek a bútorokat, bíráljátok, hogyan vezetem a háztartást, utasítgattok, mit hogyan csináljak…
– Rékám, mi csak segíteni próbálunk! – vágott közbe Erika, de Réka felemelte a kezét.
– Kérlek, hadd fejezzem be – hangja megremegett az elfojtott indulatoktól. – Soha nem kérdezitek meg, én mit gondolok. Tegnap vendégeket hívtatok anélkül, hogy megkérdeztétek volna, belefér-e nekem vacsorát főzni. Balázs maximumra tekeri a tévét, miközben dolgozom. A dolgaimat ide-oda pakoljátok, és úgy beszéltek a takarításról, mintha fogalmam sem lenne róla.
Súlyos csend telepedett a társaságra. Erika arca lassan elvörösödött.
– Nem akartunk megbántani, Réka – mondta zavartan. – Nálunk mindig így mentek a dolgok…
– Anya – szólalt meg váratlanul Gábor, mire minden tekintet rá szegeződött. – Rékának igaza van.
Felállt, odalépett a feleségéhez, és gyengéden a vállára tette a kezét.
– Tiszteletben kell tartanunk az ő határait és az ő szabályait. Ez a mi otthonunk. Réka rengeteget tesz értünk, és mi valóban ritkán mondunk neki köszönetet.
Balázs végre felemelte a fejét a telefonjáról, értetlenül bámulta a bátyját. Emese és Márk összenéztek.
– Mindannyiótokat szeretlek – tette hozzá halkan Réka, és érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe.