Gábor közben újabb adag vodkát töltött magának, látványosan ügyet sem vetve arra a gondosan kiválasztott borra, amelyet Eszter ehhez a menüsorhoz párosított.
— Tanulhatnál anyámtól, amíg lehet — folytatta kioktató hangsúllyal. — Ő tud bánni az emberekkel, helyre tette a személyzetet, és tessék, itt az eredmény. Te meg a folytonos fennhéjázásoddal… Ülsz itt savanyú képpel, még az étvágyat is elveszed másoktól. Egyél már, fizettem érte eleget.
Eszter lassan felé fordította a fejét.
— Jó étvágyat, Gábor. Fogyaszd csak nyugodtan. Valóban komoly ára van.
— Ugyan már, nem a világ vége! — legyintett önelégülten. — A kedvezmény majd kiegyenlíti. Anya elintézte.
Abban a pillanatban a csarnok mennyezeti fényei finoman elhalványultak, csupán néhány irányított reflektor maradt égve, amelyek a terem közepén felállított kis pódiumot világították meg. A zene elhalkult, a vendégek mozdulatlanná dermedtek, villájuk a levegőben. Benedek bácsi is abbahagyta a rágást.
A személyzeti ajtón keresztül egy magas, elegáns tartású férfi lépett be hófehér, aranyhímzéses séfkabátban. Márk volt az, az étteremlánc kreatív séfje. Mikrofont vett a kezébe.
— Szép estét kívánok, hölgyeim és uraim! — bársonyos hangja betöltötte a teret.
Kinga azonnal felpattant, eligazította a ruháját, és diadalittas mosolyt öltött magára. Meg volt győződve róla, hogy most érkezik a torta, a gyertyák, és őt ünneplik majd az este királynőjeként. Gábor büszkén kihúzta magát, mellkasa szinte előreugrott.
Márk tekintete végigsiklott az asztalok során, egy pillanatra megállt náluk is — de nem Kingán időzött.
Kinga nem bírta tovább, felállt, megigazította ruhája redőit telt csípőjén, és széles mosollyal a terem felé fordult.
— Ó, köszönöm! — csattant fel a hangja, túlharsogva a háttérzenét. — Tudtam, hogy értékelni fogják! Mindig mondom, a titok az ellenőrzésben rejlik. Ha nem mondom meg, hogyan kell rendesen sütni, éhen maradt volna a társaság!
Gábor körbenézett, mintha csak azt üzenné: „Látjátok? Anyám tanítása!”
Márk azonban rezzenéstelen arccal állt a reflektorfényben. Olyan ember volt, aki Michelin-csillagos konyhákon edződött, és céges vacsorák részeg vendégei között is megőrizte a hidegvérét.
— Asszonyom, kifogástalan megrendelő — mondta udvariasan. — Köszönjük, hogy bennünket választottak erre az alkalomra. Az energiája… igazán figyelemre méltó.
Kinga arca kipirult a vélt dicsérettől, már levegőt vett volna, hogy előadást tartson saját pácának titkáról.
— Ugyanakkor a mai este különleges számunkra — váltott határozottabb tónusra Márk, finoman lezárva a közbeszólást. — Ma hivatalosan is bevezetjük ezt a menüsort ötven magyarországi városban, Pécstől Miskolcig.
Kinga szája nyitva maradt.
A séf sarkon fordult. A fénycsóva végigsöpört az asztalon: elidőzött a falatot markoló Benedek bácsin, átsiklott a fontosságtól elvörösödött Gáboron, majd megállt az asztal legszélén.
Ott, ahol az „ingyenes kísérőnek” titulált Eszter ült.
— Szeretném bemutatni ennek a koncepciónak az alkotóját — jelentette be ünnepélyesen.
Egy lélegzetvételnyi szünet.
— A szakembert, aki kidolgozta a technológiai leírásokat, aki megtanította a csapatunkat arra, hogyan süssék a kacsát úgy, hogy 58 fokon is szaftos maradjon, és szinte elolvadjon a szájban. Kérem, fogadják szeretettel Eszter Alexandrát!
Dermedt csend ereszkedett a teremre.
Benedek bácsi félrenyelt, a puha rostélyos valahol a torkán akadt meg.
— Eszterke? — krákogta hitetlenkedve, kidülledt szemmel. — Ugyan már… ezt most komolyan?
Gábor arca foltokban elszíneződött, pontosan abban az árnyalatban, amitől percekkel korábban ódzkodott: a „félig átsült hús” színe. Tekintete ide-oda kapkodott felesége és a séf között, szája némán nyílt és csukódott.
Eszter nyugodtan felállt. Megigazította blézerét, kezébe vette a poharát, majd határozott léptekkel a fénykörbe sétált Márk mellé. A séf egy dombornyomott bőrmappát adott át neki, valamint egy hatalmas csokor fehér rózsát — amelynek értéke felért Gábor félhavi fizetésével.
— Gratulálok a sikeres induláshoz, kolléganő — mondta jól hallhatóan. — Ez valódi szakmai diadal. És a könyvelés üzeni, hogy a szerzői jogok kivásárlásának második részlete már megérkezett az ön számlájára.
A mondat súlya lassan ülepedett le az asztal körül, és a csend most már nemcsak meglepett, hanem fenyegetően sűrű is lett.