Vezetés közben különös, már-már szokatlan könnyedség járta át. Olyan érzése volt, mintha egy régóta cipelt, súlyos batyut tett volna le végre. Negyvenöt éves lett – és most értette meg igazán, hogy ez nem lezárás, hanem rajtvonal. Egy új korszak kezdete, amelyben nem mások elvárásai irányítják, hanem a saját vágyai.
A mobilja szinte folyamatosan rezgett az ülésen. Balázs hívta, aztán Hajnalka, majd néhány barátnő is próbálta elérni. Mindenki választ akart, magyarázatot, esélyt a győzködésre. Réka azonban nem vette fel. Ezen az estén önmagának adott ajándékot: a szabadságot. És ennél értékesebbet el sem tudott volna képzelni a születésnapjára.
Egy hét elteltével Nóra is megérkezett vidékről. Amint belépett az ajtón, szorosan átölelte az anyját.
— Anya, annyira büszke vagyok rád, hogy végre meglépted — mondta határozottan. — Régóta láttam, hogyan bánik veled. Sokkal többet érdemelsz ennél.
Réka szemében könny csillant, de most nem a fájdalomtól, hanem a megkönnyebbüléstől. Tudta, hogy nem maradt egyedül.
Nem sokkal később kibérelt egy apró, világos lakást a belvárosban. A félretett pénzéből megvalósította régi álmát: saját utazási irodát nyitott. Mindig is vonzották az idegen tájak, az új kultúrák, az indulások izgalma. Most végre nemcsak mások útjait szervezte, hanem a sajátját is.
Balázs többször próbálta rávenni, hogy gondolja át a döntését. Ígéreteket tett, változást fogadott, új kezdetet emlegetett. Réka azonban már nem hitt a szavaknak. Túl sok év telt el hiábavaló reménykedéssel, és túl sok megaláztatást nyelt le csendben.
Vivien érdeklődése is gyorsan alábbhagyott, amikor világossá vált számára, hogy Balázs házassága nem puszta formalitás, és a vagyonmegosztás sem lesz egyszerű ügy. Hajnalka még hónapokig telefonált, hol kérlelve, hol szemrehányást téve, de Réka hajthatatlan maradt. Most először nem mások elvárásai szerint döntött.
Fél évvel később új ember lépett az életébe. Gergő, az özvegy építész, nyugodt tekintetével és figyelmes természetével teljesen más világot képviselt. Nem hangzatos ígéretekkel hódított, hanem apró gesztusokkal: meghallgatta, bátorította, és őszinte tisztelettel fordult felé. Csodálta Réka kitartását és azt az erőt, amellyel újraépítette az életét.
Egy este, amikor a teraszon ültek, Réka elgondolkodva szólalt meg:
— Tudod, sokáig azt hittem, negyvenöt évesen már csak lefelé vezet az út. Most látom, hogy épp ellenkezőleg: most kezdődik minden igazán.
Gergő mosolyogva megszorította a kezét.
— Az igazi kezdet akkor jön el, amikor abbahagyjuk, hogy mások kedvéért éljünk, és végre önmagunkat választjuk.
Réka csendesen bólintott. Rájött, hogy a legnagyobb ajándék, amit valaha adott magának, az a döntés volt, hogy kilép abból a házból, ahol nem becsülték. Azóta minden reggel egy új lehetőség ígéretét hordozta. És most már tudta: az élete nem mások árnyékában, hanem a saját fényében folytatódik.