A vendégek idővel feszülten kezdtek figyelni a házigazda különös viselkedésére. Réka barátnői jelentőségteljes pillantásokat váltottak egymással, a szomszédok halkan összesúgtak a sarokban. Hajnalka azonban úgy tett, mintha semmi szokatlan nem történne, arcán merev, udvarias mosollyal ült a kanapén.
Réka azzal az ürüggyel, hogy behozza a tortát, kiment a konyhába. Megállt az asztalnál, és a negyvenöt gyertyával díszített süteményt nézte. Figyelte a lángokat, és próbálta megfogalmazni magának, mit is érez valójában. Megkönnyebbülést. Mintha egy régóta cipelt súly hullott volna le róla. Végre világossá vált minden. Nem kellett többé találgatnia, gyötrődnie.
Az elmúlt hónapok képei sorra peregtek előtte. Balázs egyre később ért haza, állandóan túlórára hivatkozott, szórt és ingerült volt. A telefonját szinte a kezéhez nőtt, gyakran kiment az erkélyre beszélni, suttogva. Réka sejtette, hogy valami nincs rendben, de bizonyítéka nem volt. Most azonban a férfi maga tárta fel az igazságot, mindenki előtt.
Amikor visszatért a nappaliba a tortával, taps fogadta. Poharak emelkedtek a magasba, sorra hangzottak el a jókívánságok. Réka mosolygott, megköszönte a kedves szavakat, illedelmesen bólogatott. Belül mégis szokatlan nyugalom áradt szét benne.
— Drága Réka — mondta Eszter meghatottan —, azt kívánom, hogy az előtted álló éved legyen tele örömmel és igazi boldogsággal. Megérdemled.
— Így van — tette hozzá a szomszéd. — Jó egészséget, és hogy a férjed vigyázzon rád!
Balázs ekkor felállt, és magasba emelte a poharát.
— Nos, koccintsunk a feleségemre! Arra a nőre, aki mindig megmutatja, milyen erős egyéniség. — Felnevetett, a társaság pedig bizonytalanul vele nevetett.
Dóra csilingelő hangon kacagott fel:
— Jaj, Balázs, maga aztán tud tréfálkozni!
Réka végignézett a jeleneten: a férje az ő születésnapján élcelődik rajta, a szeretője harsányabban nevet mindenkinél, Hajnalka pedig elégedetten bólogat. A vendégek zavarodott mosollyal figyeltek, nem tudva, illik-e nevetniük.
Réka lassan felállt, és ő is felemelte a poharát.
— Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, és hogy gondolt rám. A mai nap valóban különleges számomra.
A beszélgetések elhaltak, minden tekintet rá szegeződött.
— Hálás vagyok, hogy itt vagytok mellettem — folytatta higgadtan. — És szeretnék adni magamnak egy ajándékot.
Kézitáskájából elővette a lakáskulcsokat, és Balázs elé tette az asztalra.
— Itt vannak a kulcsaid. Az autó viszont nálam marad.
Dermedt csend telepedett a szobára. Balázs arca elsápadt.
— Réka, mit művelsz? Itt mindenki előtt?
— A lehető legjobb ajándékot adom magamnak — felelte nyugodtan. — Kérlek benneteket, folytassátok az ünneplést, egyetek tortát, érezzétek jól magatokat.
Dóra tanácstalanul kapkodta a tekintetét Balázs és Réka között. Hajnalka a fejéhez kapott.
— Rékám, gondold meg, mit beszélsz!
— Ritkán voltam ennyire tiszta fejű — válaszolta. — Köszönöm az estét. Viszontlátásra.
Bement a hálószobába, ahol már előkészítve várta a csomagja. A vállára vette a táskát, és az ajtó felé indult. Balázs utána sietett.
— Várj! Beszéljük meg, kérlek!
Réka megállt egy pillanatra, és visszanézett rá.
— Huszonhárom éven át vártam, hogy egyszer tisztelni fogsz. Most már tudom, hogy hiába.
Azzal kilépett az ajtón, maga mögött hagyva a döbbent társaságot. Kint langyos júniusi este fogadta. Beszállt az autójába, beindította a motort, és Eszterhez indult, aki aznap este nem tudott jelen lenni az ünnepségen. Az út során furcsa könnyűséget érzett, mintha egy régóta hordozott teher végleg lekerült volna a válláról.