Emese néma maradt. A dossziéra meredt, úgy, mint akit megbabonáztak, és képtelen elszakítani a tekintetét attól, amitől retteg.
— Mi csak elvettük, amit mások ott hagytak az orrunk előtt! — tört ki hirtelen Zoltánból a védekezés. — Úgyis eltűntek! Mi dolgoztunk helyettük, éjt nappallá téve! Jogunk volt hozzá!
— Jogotok? — ismételte meg hűvösen Gergő, majd bólintott. — A csalásról szóló 159-es paragrafus pontosan rátok illik. Sőt, még néhány kapcsolódó vádpont is akadna.
Lassan felállt, és végignézett rajtuk.
— Huszonnégy órát kaptok. Összepakoljátok a személyes holmitokat — a ruháitokat, ékszereiteket, minden apró kacatot —, és elhagyjátok a házat. Az ingatlan, a telek, a bankszámlák mind visszakerülnek a törvényes tulajdonoshoz. Holnap érkeznek az ügyvédek. És örüljetek, ha Réka nem dönt úgy, hogy feljelent titeket. Én nem lennék ilyen elnéző… de ő az apjára ütött.
A költözés kapkodó és hisztérikus jelenetek között zajlott. Emese még az antik bútorokat is el akarta vitetni, ám Gergő udvarias, de határozott mozdulattal megállította a teherautót a kapuban. Végül taxival távoztak. Zoltán vezetni sem tudott volna — remegő kézzel húzta meg újra és újra a laposüveget, mintha az ital elnémíthatná a félelmét.
Márk maradt. A bejárati lépcsőn ült, könyökét a térdére támasztva, arcát a tenyerébe temetve. Réka csendben mellé telepedett.
— Te miért nem mentél velük? — kérdezte halkan.
— Hová mennék? Hozzájuk? — keserű félmosoly suhant át az arcán. — Semmit sem tudtam, Réka. Esküszöm. Egész életemben azt hittem, zseniális üzletemberek. Közben meg… kifosztottak másokat. Szégyellem magam.
— A szüleid tettei nem a te bűneid — felelte, és átkarolta a vállát. — És ha akarod, új névvel kezdheted. Felvennéd az enyémet? Volkov. Hogy hangzik?
— Jól — mondta, és először aznap este valódi mosoly jelent meg az arcán.
Egy hónappal később eladták a villát. Túl sok hazugság itatta át a falakat, nyomasztó volt minden szeglete. A befolyt összeget tisztességesen osztották fel: egy része annak az intézetnek jutott, ahonnan Gergő évekkel korábban hazavitte a kis Rékát, a többit pedig vállalkozásba fektették.
Réka modern állatorvosi rendelőt nyitott — tágas, napfényes helyet, a legkorszerűbb műszerekkel. Márk az építőiparban kezdett dolgozni, a nulláról, saját erőből.
Emese és Zoltán ma egy külvárosi, öreg panellakásban élnek, amelyet Márk vett meg nekik könyörületből. Az asszony a szomszédoknak azt meséli, hogy rosszakarók és hálátlan gyerekek tették tönkre őket. A lépcsőházban azonban inkább összesúgnak mögötte, majd becsukják előtte az ajtót.
Gergő és Kinga gyakran látogatják a fiatalokat. A kertben sütögetnek, unokáznak, és soha nem hozzák szóba azt a bizonyos nyári estét. Mert Gergő szerint: nem a ház teszi az embert, hanem az ember ad értéket a háznak. De a patkányokat jobb távol tartani az otthontól.