– Még a te Nórádra is féltékeny volt egyszer – tette hozzá Gergő félhangosan.
– Az ő szeme láttára én sem kezdenék ki senkivel, az biztos. Azonnal helyretenne. Neked viszont mintha nem lennének határaid. Simán flörtölsz akár Vivien előtt is.
– Legalább ébren tartom – nevetett fel Gergő. – Inkább előtte mondok kedveseket, mint a háta mögött. Jó érzés, ha egy csinos nő visszamosolyog. A bókokkal pedig sosem fukarkodom.
Nóra ki akarta kapcsolni a felvételt, de az ujja megdermedt a kijelző fölött. Belül sikoltott: ez nem lehet igaz.
Amióta együtt voltak, soha nem faggatta Márkot. Nem kutatott a telefonjában, nem rendezett jeleneteket. Hitte, hogy a bizalom az, ami megtart egy házasságot, és hogy a féltékenység a bizonytalanság jele. Most viszont rádöbbent: a férfi nemcsak hazudott neki, hanem még élvezte is a helyzetet.
A hanganyag hirtelen más irányt vett; a beszélgetés focira terelődött, Eszter neve többé nem került szóba.
Szembesíteni? Semmi értelme. Márk kimagyarázná, újabb történetet találna ki. Ha valóban megcsalja, bizonyítékra lesz szüksége.
Elhatározta, hogy hazamegy a szüleihez. Beszél az anyjával, Erika biztosan tud majd tanácsot adni.
És mindenekelőtt nyugalom. Már nem csak magáért felel. A benne növekvő apró élet most mindennél fontosabb. Ha végül egyedül maradna, akkor is talpon marad – a gyermekéért.
A ház előtt még ült pár percig az autóban. Szemcseppet cseppentett a szemébe, finoman lepúderezte az arcát, hogy ne lássák rajta a sírást. Az apjának egy szót sem szól egyelőre – Attila túl heves lenne. Előbb információ, aztán döntés.
Ahogy kiszállt, a kapu felől már rohant feléjük az öreg Dóra, a család hűséges kutyája.