Gergő mindig úgy gondolta, a család inkább teher, mint áldás. Minek láncolná magát felelősséggel, amikor az élete így is kényelmes és gondtalan? Körülötte mindig akadtak fiatal nők, akik szívesen töltöttek vele időt. Nem csupán a pénze miatt – bár az sem volt elhanyagolható –, hanem mert megjelenésére sem lehetett panasz: magabiztos fellépése és ápolt külseje sokakat levett a lábáról.
Aznap reggel azonban semmi sem alakult zökkenőmentesen. Alig nyitottak ki, amikor egy hangos sportolói társaság özönlötte el az éttermet, és rögtön tekintélyes mennyiségű ételt rendeltek. A konyhán még szinte el sem kezdődött a munka, minden szervezetlennek tűnt. Gergő, miközben elhaladt a szakácsok mellett, ingerülten odavetette:
– Ha egyetlen fogás is késve kerül ki, mindenkinek mennie kell!
A séf, aki éppen húst darabolt, rosszallóan felpillantott.
– Igyekszünk, de most nyitottunk, még semmi sincs rendesen beállítva – morogta feszülten.
– Beállítva? – csattant fel Norbert, aki szintén meghallotta a szóváltást. – Azért vannak itt, hogy dolgozzanak, nem azért, hogy próbálgassák a rendszert!
A főszakács dühösen motyogva visszavonult a tűzhelyek közé, Gergő pedig a vendégtér felé indult. Szinte azonnal nekiütközött egy fiatal pincérnőnek.
– Miért itt álldogál? – kérdezte élesen. – A helye a vendégek között van!
A lány rezzenéstelen arccal felelt:
– Gergő úr, gondolatolvasást még nem tanultam. A rendeléseket valahogy fel is kell venni.
A férfi egy pillanatra elnémult. A válasz nyugodt volt, mégis határozott. Végül elmosolyodott.
– Igaza van. Elnézést.
Amikor a lány eltűnt az ajtó mögött, Gergő még hosszan utána nézett, majd intett Márknak, az adminisztrátornak.
– Ki ez az új kolléganő?
– Három napja dolgozik nálunk – válaszolta Márk. – Lilla a neve. Gyors, talpraesett, nem lehet rá panasz. Úgy hallottam, otthon nincs minden rendben, talán az édesanyja beteg.
– Értem. Gond van vele?
– Semmi különös. Miért kérdezi?
– Csak összeszaladtunk – legyintett Gergő.
Márk vállat vont, majd visszatért a dolgához, Gergő pedig az irodájába ment. Papírok helyett azonban egészen más foglalkoztatta: azon törte a fejét, miként tudná Lillát közelebb vonni magához. A lány viselkedése alapján nem tűnt könnyű esetnek, és ez csak még inkább felkeltette az érdeklődését.
Ebéd után kiment egy kis friss levegőre. A személyzeti bejárat melletti padon megpillantotta Lillát, amint lehunyt szemmel az ég felé fordította az arcát. A pincéreknek ilyenkor járt néhány perc pihenő. Gergő elégedetten nyugtázta, hogy alkalmas pillanat adódott.
– Leülhetek? – kérdezte könnyed hangon.
A lány kissé meglepetten nézett rá, de arrébb húzódott.
– Nem értem, mit keres egy ilyen szépség ebben az egyszerű étteremben – kezdte mosolyogva.
Lilla érdeklődés nélkül pillantott vissza.
– Ön szerint hol kellene lennem?
– Egy kifutón. Elegáns ruhákban, reflektorfényben.
– Köszönöm, de az nem az én világom.
– A csillogás nem, vagy a férfiak figyelme?
– Egyik sem – felelte szárazon.
Felállt, de Gergő finoman megérintette a karját.
– Munka után sétálhatnánk egyet. Beülhetnénk valahova beszélgetni.
A lány kiszabadította a kezét.
– Inkább azokra fordítsa az idejét, akik valóban kíváncsiak magára.
Ezzel otthagyta. Gergő döbbenten maradt a padon, majd lassan forrni kezdett benne az indulat.
„Ezt még megbánod” – villant át az agyán.
A nap hátralévő részében képtelen volt másra gondolni. Rendszerint jóval zárás előtt távozott, most azonban kivárta az utolsó vendéget is. Fejében már körvonalazódott egy terv, amellyel megtörheti a lány büszkeségét.
Éjfélhez közeledve Márk odalépett hozzá.
– Zárunk, bekapcsoljuk a riasztót. Ön is indul?
Gergő bólintott.
– Igen. De előbb szóljon mindenkinek, hogy senki ne menjen el az engedélyem nélkül.
Kilépett a vendégtér közepére, és végignézett az összegyűlt dolgozókon. Arca komoly volt, hangja kimért.
– Rossz hírt kell közölnöm – mondta lassan. – Olyan információ jutott el hozzám, hogy az egyik pincérnő drága alapanyagokat visz haza. Más szóval: lop a munkahelyéről.
A teremben dermedt csend lett úrrá, majd halk zúgolódás támadt. A személyzet értetlenül nézett össze, hiszen korábban soha nem merült fel hasonló vád senkivel szemben.