— Megtiltom, hogy elutazz! — harsant fel a hang a lakásban, amikor az anyós minden előzetes jelzés nélkül berontott, és lobogtatni kezdte a kinyomtatott foglalási papírt, amelyet valahonnan megszerzett.
— Megtiltom, hogy elutazz! — ismételte meg Zsuzsanna Katona, miközben remegő indulattal tört be a fia otthonába, mintha joga lenne hozzá, hogy kopogás nélkül átlépje a küszöböt.
Orsolya Fazekas ledermedt a konyha közepén, kezében a forró lábassal. Egy pillanatig azt hitte, rosszul lát. Az anyós ott állt előtte prémes kabátban, ujjai görcsösen szorították a papírlapot, arca pedig vörös volt a dühtől.
Balázs Somogyi azonnal felugrott az asztaltól, ahol pár perccel korábban még nyugodtan ebédeltek együtt.
— Anya, mi történt? Miről beszélsz egyáltalán?
Zsuzsanna Katona válasz helyett az asztalra csapta a lapot. Egy utazási iroda visszaigazolása volt: két főre szóló törökországi nyaralás, minden részlettel.
— Ez történt! — csattant fel. — Renáta Lengyel látta, hogy bementél az irodába, és azonnal szólt nekem. Teljesen igaza volt! Hogy merted ezt titokban elintézni?
Orsolya óvatosan visszatette az edényt a tűzhelyre, majd lassan az anyósa felé fordult.
— Zsuzsanna Katona, Balázzsal már hónapok óta szervezzük ezt az utat. Nem értem, mi ebben a felháborító.
Az anyós ügyet sem vetett rá, továbbra is a fiát szegezte tekintetével a falhoz.
— Az a baj, hogy az egyetlen fiam képes itt hagyni az édesanyját két teljes hétre! Nem elég, hogy külön költöztetek, most még el is utaztok valahová, ki tudja hová!
— Anya, ez csak egy nyaralás — próbálta csillapítani Balázs. — Két hét, és jövünk vissza.
— És ha közben történik velem valami? — kapott a mellkasához Zsuzsanna Katona. — Hatvannyolc éves vagyok! Ingadozik a vérnyomásom, sajognak az ízületeim! Ti pedig majd kényelmesen süttetitek magatokat a napon, miközben én egyedül maradok…
Orsolyában lassan felbugyogott az ismerős feszültség. Három év házasság alatt megszámlálhatatlan alkalommal hallotta már ezeket a drámai monológokat, mindig akkor, amikor Balázzsal valamit kettesben akartak csinálni.
— Van telefonja — jegyezte meg halkan, de határozottan. — Ha bármi gond lenne, bármikor fel tud hívni minket.
Az anyós ekkor végre ránézett, tekintete azonban jeges volt és lenéző.
— Veled nem tárgyalok! Ez az egész a te ötleted! Mielőtt megjelentél volna, a fiam soha nem ment el nélkülem sehova!
— Azelőtt huszonöt éves volt — vágott vissza Orsolya. — Most harminckettő. Az emberek felnőnek, önálló életük lesz, családot alapítanak, és igen, néha elutaznak pihenni is.
— Ne oktass ki! — csattant fel Zsuzsanna Katona. — Egyedül neveltem fel Balázst, férj nélkül! Mindenemet neki adtam! És most jön valaki — vetett megvető pillantást Orsolyára —, aki kiszakítja őt a kezemből!
Balázs ösztönösen közéjük lépett.
— Anya, senki nem szakít el senkit. Csak szeretnénk kikapcsolódni. Három év alatt ez lenne az első közös nyaralásunk.
— Itthon is lehet pihenni! — vágta rá az anyós. — Ott a telek. Én is kimennék, jót tenne a levegő…
Orsolya alig tudta leplezni a szemforgatását. A telek számukra nem pihenést jelentett, hanem végtelen munkát és folyamatos kritikát: sosem volt elég jól megcsinálva semmi, amit ő csinált.
— Az utat már kifizettük — szólalt meg Balázs határozottan. — Nem mondjuk le.
Zsuzsanna Katona idegesen legyintett.
— Kifizettétek, és engem meg sem kérdeztetek? Az anyádat!
— És akkor mi van? — tört ki Orsolyából. — Engedélyt kell kérnünk minden döntéshez? Felnőttek vagyunk!
— Balázs! — az anyós látványosan levegőnek nézte őt. — Megengeded, hogy így beszéljen velem?
Balázs bizonytalanul állt, majd lassan megszólalt:
— Anya, Orsolyának igaza van. Jogunk van elutazni.
— Jogotok! — gúnyolódott Zsuzsanna Katona. — És kötelességeitek nincsenek? Vagy ez a nő — bökött Orsolya felé — teljesen elvette az eszed?
Orsolya keze ökölbe szorult, és érezte, hogy valami végleg átbillen benne.