…a terítő hímzését vizsgálta, és makacsul kerülte Réka tekintetét.
— Anya… miféle fészekről beszélsz? — szólalt meg végül halkan Réka, amikor a taps elült. — Hiszen alig fejeztük be a felújítást nálam.
— Ugyan, ne gyere már ezzel a felújítással! — legyintett Ildikó, mintha csak egy bosszantó szúnyogot hessegetne el. — Mit csináltatok? Kicseréltétek a tapétát? Ez apróság. Most a jövőről van szó! A család örökségéről! Már ki is néztem egy telket: fenyőfák ölelésében, kristálytiszta levegővel… A tervrajz is készen áll. Háromszintes ház lesz! Bőven jut hely mindenkinek: apátokkal meghúzzuk magunkat az egyik részen, ti tágas lakrészt kaptok… és ha jönnek az unokák, lesz hol szaladgálniuk!
— Egy pillanat… — jeges borzongás futott végig Réka hátán. — Miből akarjátok mindezt finanszírozni? A telek, az építkezés… ez rengeteg pénz.
Ildikó mosolya egyre szélesebbre húzódott, szinte eltűntek mögötte a szemei.
— Pont ez a terv legszebb része! Gergő majd elmagyarázza.
Gergő végre felemelte a fejét. Tekintetében nyugtalanság és makacs elszántság keveredett.
— Rékám… számolgattunk kicsit… — kezdte tétován. — Anyának van némi megtakarítása, az alapozásra biztosan elég. Apa eladja a garázst… A nagyobb részét pedig… arra gondoltunk, ésszerű lenne értékesíteni a te lakásodat.
A szobára súlyos csend borult, mintha vastag takaró fojtaná el a levegőt. Réka csak a falióra éles ketyegését hallotta, amely könyörtelenül mérte az időt.