«Jaj, Renáta… képzeld, én is otthon felejtettem a pénztárcámat. A telefonom pedig teljesen lemerült» — Eszter nyugodt, hangosan kimondva a kasszánál, hogy nyilvánosan visszavágjon

Ez a gesztus könyörtelenül önző és megalázó.
Történetek

…hogyan tudná úgy beállítani az egészet, mintha én taszítottam volna sorban álló, elesett anyát a kegyetlen tömeg elé.

Végül azonban rájöhetett, hogy a „véletlenül megtalált” pénzköteg története aligha festené őt kedvező színben.

– Mondd meg neki, hogy minden rendben velem – zárta le határozottan.

A hangja már újra magabiztos volt, mintha mi sem történt volna.

– És… köszönöm a fuvart.

Beszálltam az autóba, de még nem indítottam rögtön. Onnan figyeltem, ahogy eltűnik a lépcsőház ajtajában. Az egyik bevásárlószatyorból kilógott a piros csomagolású kávé – úgy meredt az ég felé, akár egy diadalmas zászló.

A lelkiismeret íze

Otthon Márk a nappaliban hevert a kanapén, a televízió kékes fénye villódzott az arcán.

– Na, megjártátok? – kérdezte félhangosan, anélkül hogy rám nézett volna.

– Anyu örült? Sikerült mindent beszerezni?

A konyhába mentem, töltöttem magamnak egy pohár vizet. Éreztem, hogy enyhén remeg a kezem – az adrenalin lassan húzódott vissza belőlem.

– Igen – feleltem végül. – Megvettünk mindent. A kaviárt is. A drága kávét is.

– Látod? – morogta elégedetten, és a másik oldalára fordult. – Mondtam, hogy nem érdemes apróságokon vitázni. Anyának jól esik, nekünk meg nem fáj az a kis plusz kiadás.

A sötét ablaküvegben megláttam a saját arcom halvány tükörképét, és elmosolyodtam.

– Igazad van, Márk – mondtam csendesen. – Nekünk tényleg nem került semmibe. Egy fillérünkbe sem.

Aznap este Eszter telefonja néma maradt. Nem érkezett kétségbeesett hívás a vérnyomásáról, nem hangzott el célzás arra, hogy a következő hétvégén is illene meglátogatnunk. Csend volt.

Én pedig két hónap után először nyugodtan leültem, főztem magamnak egy csésze ivan-teát, és minden kortyot élveztem. Különös dolog az emlékezet – képes szelektálni, tompítani, átszínezni a múltat. De néha szüksége van egy erőteljes emlékeztetőre, hogy helyreálljon az egyensúly.

És tudják, van egy érzésem: az a bizonyos elit kávé ma este egy árnyalattal keserűbb lesz Eszter csészéjében. Nem feltűnően. Csak éppen annyira, hogy emlékeztesse valamire.

A saját lelkiismeretének ízére.

A cikk folytatása

Sorsfordulók