Ma Lilla azt állította, hogy amíg nem voltam itthon, megjelent nálunk egy magas férfi, és jó ideig el is időzött – mondta András higgadtan, de a hangjában feszültség vibrált.
– Már a saját lányod előtt sem fogod vissza magad? – kapta fel a fejét Melinda, s a döbbenet mögött alig leplezett elégedettség bujkált.
– Csakhogy van egy apró bökkenő – folytatta András. – Nórával egész nap videóhívásban voltunk, munkaügyeket intéztünk. Úgyhogy, ahogy te is sejtheted, semmiféle idegen nem járt nálunk.
– Talán Lilla összekeverte a napokat. Gyerek még, előfordul az ilyesmi – próbálta menteni a helyzetet Melinda.
– Egy perccel később azonban elsírta magát – mintha meg sem hallotta volna a magyarázatot András –, és bevallotta, hogy te kérted meg erre. Azzal csábítottad, hogy kistestvére lehet. Komolyan, nem érzed kínosnak?
– Másképp nem fogod fel! – robbant ki Melinda. – Az a nő nem való hozzád! Sokkal alkalmasabb jelöltek is lennének a feleséged szerepére!
– A barátnőid lányai, ugye? – vágta rá András keserű mosollyal. A beismerés elég volt; egy pillanatig sem akart tovább maradni ebben a lakásban. – Ez nem fog megtörténni. És tudod, mi az, ami még biztosan nem? A lányom nem teszi be ide a lábát. Lillát ezentúl csak a felügyeletünkkel láthatod.
A házaspár távozott, ügyet sem vetve a lakás gazdájának dühös utánuk kiáltásaira.
Gyereket belekeverni egy nem kívánt meny eltávolítására irányuló játszmába végzetes hiba volt.