A következő pillanatban már a telefonja után nyúlt, és gondolkodás nélkül beleszólt.
— Igen, Nóra, a lakosztályban vagyok.
Gabriella hangja rideg volt és megkérdőjelezhetetlen. Eszébe sem jutott lehalkítani. Úgy beszélt, mintha ez a hely eleve az ő birtoka lenne. Bekapcsolta a kihangosítót, majd hanyagul az ágyra dobta a készüléket — pontosan arra az ágyra, amely alatt én lapultam. A matrac rugói panaszosan megnyikordultak, ahogy a súlya fölém nehezedett, alig néhány centire a fejemtől.
— Elmentek már? — kérdezte a vonal másik végén egy vékony, ideges női hang.
— Marcell lent rendezi a számlát a cateringesekkel — felelte Gabriella közömbösen.
— És a lány? Tudod egyáltalán, merre van?
— Valószínűleg a fürdőben ül, és igazgatja azt az olcsó festéket az arcán — vetette oda gúnyosan.
Elindult fel-alá a szobában. A tűsarkúja kopogása tompán visszhangzott bennem, mintha lövések dördülnének egymás után. A pulzusom az egekben járt, a mellkasom szinte fájt tőle. „A lány az olcsó sminkkel.” Néhány órával korábban ugyanez a nő még könnyes szemmel ölelt magához, áldásnak nevezett, és azt mondta, családtag lettem.
— Akkor minden a terv szerint ment? — kérdezte Nóra.
— Pontosan úgy — érkezett a válasz.
Egy öngyújtó kattanása hallatszott, majd egy hosszú, elégedett kifújás. A füst lassan leereszkedett a padló felé, egészen közel hozzám.
— A gyűrű az ujján van. Az iratok aláírva. Csapdában van, és fogalma sincs róla — nevetett fel szárazon, kegyetlen éllel. — Lilla egy ostoba liba. Egy vidéki senki. Azt hiszi, megütötte a főnyereményt, amiért hozzáment a fiamhoz. Sejteni sem sejti, hogy ez az egész csak díszlet.
Az arcom elfehéredett, az ujjaim jéghideggé váltak. Miről beszélt?
— Biztos vagy a penthouse miatt? — kérdezte aggodalmasan a hang a telefonból. — Ha elválnak, nem jár majd neki a fele, ugye?
— Mindent kiszámoltunk — felelte Gabriella, és a hangja suttogásba váltott, amitől görcsbe rándult a gyomrom. — Egy évet élnek majd együtt, legfeljebb másfelet. Pont eleget ahhoz, hogy hitelesnek tűnjön minden. — Szünetet tartott, mintha ízlelgetné a szavait. — Aztán Marcell panaszkodni kezd. Mi pedig gondoskodunk róla, hogy instabilnak tűnjön. Vagy ami még jobb… hogy az élete elviselhetetlenné váljon.