Lilla tekintete végigsiklott Zoltánon, aki éppen harsányan nevetett valaki poénján, és közben az utolsó cseppeket is szétosztotta a konyakosüvegből a poharakba.
– A „beteg” apád táncol, iszik, és láthatóan remekül érzi magát – jegyezte meg fagyosan. – Úgy tűnik, csodásan felgyógyult.
– Lilla… borzasztóan szégyellem magam – szólalt meg Márk megtörten. – Nórával mi most azonnal…
– Nem szükséges – vágta rá Lilla. – Maradjatok csak otthon. Ezt én rendezem el.
Ezután a vendégek felé fordult, és határozott hangon folytatta:
– Tizenöt percük van összepakolni, és elhagyni a házat.
Melinda letette a poharát, csípőre tette a kezét, és felháborodva nézett vissza rá.
– Ne parancsolgasson nekünk! Jogos alapon vagyunk itt, a lányától kaptunk engedélyt.
– Akkor kérem, mutassa fel a tulajdoni lapot – felelte Lilla hidegen.
– Ugyan már, egy darab papír! Antos… Márk mindent megengedett nekünk!
– Márk semmit nem engedhetett meg – emelte meg a hangját Lilla. – Ez nem az ő háza.
A kinyúlt pulóveres férfi ismét felállt, békítő mozdulatot téve.
– Asszonyom, ne csináljunk jelenetet. Mindjárt itt az újév.
Menjenek vissza Debrecenbe, mi pedig maradunk még egy napot. Mindenkinek jobb lesz így.
András ekkor előrelépett.
– Rendőrt hívok.
– Csak nyugodtan! – kapott újra a poharához Melinda. – Hívja csak! Nyolcan vagyunk, maguk meg ketten.
Mire ideérnek, még a szaunát is kipróbáljuk!
A rendőrök körülbelül negyven perc múlva érkeztek. Két fiatal járőr alaposan átnézte Lilla iratait a házról, majd mindkét felet meghallgatták.
– Azt állítja, hogy a tulajdonos lánya adta át önöknek a kulcsot? – kérdezte az egyik Melindától.
– Igen! Nóra, a menyem!
– Értem. Kérem, azonnal hagyják el az ingatlant.
– Ez felháborító! – Melinda arca vörös lett a dühtől. – Hiszen rokonok vagyunk! Alig két napja vagyunk itt!
Zoltán végre letette a poharat, és közelebb lépett Lillához.
– Ne légy már ilyen szőrszálhasogató – morogta. – Mit sajnálsz rajtunk?
Kicsi a lakásunk, levegőt sem kapni, itt meg ekkora tér van…
A következő óra kész rémálommá vált. A vendégek vánszorogva csomagoltak, közben morgolódtak és odaszúrtak.
Melinda hangosan panaszkodott a rendőröknek a mai fiatalok kapzsiságáról és a rokonok szívtelenségéről. Zoltán megpróbálta észrevétlenül magával vinni a bontott konyakosüveget, de András kénytelen volt kivenni a kezéből.
– Megátkozunk benneteket! – kiáltotta Melinda már a tornácról. – Soha ne legyen boldogság ebben a házban!
Lilla becsukta mögöttük az ajtót, elfordította a kulcsot a zárban, és egy pillanatra mozdulatlanul állt a csendben, mielőtt beljebb indult volna.