— Vége van, Martin. Elmegyek innen, magammal viszem Leventét, és a szüleimhez költözöm — mondta Eszter.
Martin erre megiramodott felfelé a lépcsőn, és rácsapta a kezét a csuklójára. Eszter rángatózva próbált kiszabadulni, de a markolása kíméletlen volt. Egy pillanat alatt kibillentek, és elveszett az egyensúly.
A képernyőn láttuk, ahogy a nővérem eltűnik a mélyben.
Anyám összeomlott apám karjai között, zokogva ájult el. Én meg csak álltam, tüdőm nem engedelmeskedett, mintha a levegőt is elvették volna tőlem.
A nyomozó leállította a felvételt.
— Fejsérülést szenvedett — jegyezte meg tompán. — Ez nem szerencsétlenség. Ez bűncselekmény.
Pár nappal később Martint őrizetbe vették gondatlanságból elkövetett emberölés, kapcsolati erőszak és az eljárás akadályozása miatt. A sajtó „lépcsőházi tragédiaként” hivatkozott az esetre, mintha egy kitalált történet lett volna csupán. Diána eközben egyik napról a másikra eltűnt az online térből, mintha sosem létezett volna.
A vádemeléskor az ügyészség padsora mögött ültem, Eszter gyűrűje egy vékony láncon a nyakamnál. Martint bilincsben vezették be, narancssárga rabruhában. Nem volt már félelmetes — inkább összetöpörödöttnek tűnt.
Amikor mellettem haladt el, a fogai közül sziszegte:
— Nóra, mondd el nekik. Mondd, hogy nem akartam —
Felálltam. A hangom remegett, mégis tisztán csengett.
— A szeretődet elhoztad a nővérem temetésére — feleltem. — Minden döntésed ide vezetett.
Nem nézett rám, a tekintetét lesütötte.
Hónapokkal később a vagyonkezelői alap ügye végleg lezárult. Nem maradt gyermek, aki örökölhetett volna, így minden rám szállt — pontosan úgy, ahogyan Eszter előre elrendezte. Nem öröm volt ez, hanem teher; úgy éreztem, minden fillér az ő életének súlyát cipeli.
Beköltöztem Eszter házába, és átalakítottam. A lépcsőt újrafestettem, erősebb világítást szereltem fel, a kihasználatlan gyerekszobát pedig biztonságos térré formáltam — menedékké azoknak a nőknek, akik egyedülálló anyák otthonaiból érkeznek, segítségre, támaszra vagy egyszerűen hitre vágynak.
Esténként néha a konyhaasztalnál ülök, előttem Eszter levele. Nem csupán a végrendeletét írta meg.
Egy menekülési útitervet is hagyott… arra az esetre, ha saját magát már nem tudná megmenteni.