A férfi végül megszólalt, hangja tisztán betöltötte a templomot.
— Benedek Haze vagyok, Eszter Reed jogi képviselője.
Martin egy szempillantás alatt talpra ugrott.
— Most komolyan? Itt és most?! — tört ki belőle indulatosan.
Haze arca rezzenéstelen maradt.
— A felesége világos rendelkezéseket hagyott hátra — felelte higgadtan. — A végrendelet felbontását és ismertetését erre a napra írta elő, a család jelenlétében.
Felnyitotta a bőrmappát, majd egy pillanatra Martinra emelte a tekintetét.
— Van egy rész, amelyhez Eszter külön ragaszkodott: azt kérte, hogy a temetésén hangosan hangozzon el.
A templomban minden szem rá szegeződött, amikor előhúzott egy megsárgult, gyűrött papírlapot, amelyen látszott, hogy számtalanszor kézbe vették már.
— Ez egy személyes üzenet, amelyet a végrendelethez csatolt — tette hozzá. — Eszter saját kezűleg írta, három héttel a halála előtt.
Martin idegesen fészkelődött. Diána szinte görcsösen kapaszkodott a kezébe.
Haze olvasni kezdett.
„Ha ezt hallod, én már nem vagyok köztetek. Martin, tudok Diánáról. Sokkal régebb óta, mint hinnéd.”
Suttogás futott végig a padsorokon. Anyám döbbenten a szája elé kapta a kezét. Martin megmerevedett, mintha gyökeret vert volna a lába.
„A gyermekünk miatt próbáltam megbocsátani. De minden hazugság, minden kifogás, minden késői érkezés lassan felőrölt. Valami bennem már jóval a testem előtt meghalt. Ezért döntöttem úgy, hogy módosítom a végrendeletemet.”
Haze egy rövid szünetet tartott, majd folytatta.
„A férjemnek, Martin Reednek nem juttatok mást, csak amit a törvény előír. A személyes holmijaid és az autó maradnak nálad. Ennyi. Már így is túl sokat vettél el tőlem.”
Martin dühödten felpattant.
— Ez képtelenség! — üvöltötte. — Ezt nem ő írta!
Diána kétségbeesetten rángatta vissza az ingujjánál, miközben néhány jelenlévő már lopva a telefonját emelte.
— Martin, ülj le!
Haze hangja továbbra is nyugodt maradt.
— Eszter teljes vagyonát — a házat, a megtakarításokat és az életbiztosítást is beleértve — egy vagyonkezelői alapba helyezik, amely a meg nem született fiunk, Levente javát szolgálja.
A férfi tekintete visszatért a papírra, mintha a következő sor súlyát mérlegelné, mielőtt tovább olvasná.