– Köszönöm a törődést. Tényleg. De egy ilyen nyaralásra… nélkülem menjetek.
Márk mozdulatlanná dermedt. Kapcsolatuk egész történetében most hallott először ilyen határozott, visszavonhatatlan nemet.
– Ezt most komolyan mondod?
– Teljesen komolyan.
Júlia kisétált a konyhából, ott hagyva a férfit a felforrt víz sistergésével és a saját döbbenetével. A hálóban becsukta maga mögött az ajtót, az ágyra ült, majd hanyatt feküdt. A torka összeszorult, a szeme sarkában megjelentek a könnyek.
A plafont bámulta, és érezte, ahogy benne egyre erősebbé válik az elhatározás. Ez volt az a pont, ahol nem lehetett tovább ugyanúgy folytatni. Ha most is enged, ha ismét alkalmazkodik az anyósa elvárásaihoz, akkor soha semmi nem változik meg.
A fejében lassan kirajzolódott egy terv.
Két nappal később Júlia fáradtan tolta el magától az íróasztalt. A kis irodában állt a levegő, a gondolatai nehezek voltak. A Márkkal folytatott beszélgetés óta eltelt időben a férfi mintha abban bízott volna, hogy a hallgatás majd mindent elsimít.
Ezúttal azonban Júlia nem készült engedni. Bezárta a munkaprogramot, és megnyitotta egy utazási iroda oldalát. A kínálat tele volt csábító útvonalakkal. A tekintete megakadt egy balatoni körutazáson: napsütötte víztükör, régi villák, dombok és szőlősorok képei jelentek meg. Valami megmozdult benne.
Rákattintott a részletekre.
– Na mi van, Júlia, új kaland után kutatsz? – szólalt meg mögötte Dóra, a szobatársa, aki épp visszaért ebédről.
Júlia tovább olvasott, nem fordult meg.
– Lehet, hogy már meg is találtam. A Balaton. Régóta vágytam rá.
– Komolyan gondolod? – Dóra közelebb lépett.
– Miért ne? – Júlia végre ránézett. – Tudod, mi lett ebből az egészből. Márk az anyjával Törökországba, én meg… nekem ebből elég volt.
– Akkor vágj bele – mondta Dóra, a szék támlájára támaszkodva. – Legyen életed legjobb pihenése. Csak biztos legyél benne.
Júlia bólintott.
– Az vagyok.
Másnap munka után betért az irodába, hogy befizesse az előleget. Amikor kilépett az utcára, hosszú idő óta először érezte magát könnyűnek és szabadnak.
Otthon Márk a kanapén ült, a telefonjába mélyedve. Júliát bosszantotta a férfi gondtalan viselkedése, mintha semmi sem történt volna.
– Mi van veled, Júli? – kérdezte anélkül, hogy felnézett volna.
– Elintéztem valami fontosat – felelte közönyösen, és felakasztotta a kabátját.
– Figyelj – nyújtózkodott Márk –, anyu hívott. Azt mondta, vett magának egy új ruhát a nyaralásra, és egészen feldobódott a készülődéstől.