Megdermedt egy pillanatra. A neve már a nyelvén volt, de mire megszólalhatott volna, a nő elhaladt mellette anélkül, hogy akár csak oldalra fordította volna a fejét. Márk ott maradt a járdaszegélynél, koszos munkáskabátban, feltört tenyérrel, és némán nézte, ahogy Lilla alakja eltűnik a tömegben.
Aznap este Melinda törte meg a csendet a konyhában.
— Megpróbáltál még egyszer beszélni vele?
— Nem hall meg — felelte Márk fáradtan.
— Akkor menj utána, mondd el neki, amit kell!
— Anya, ezt te sem gondolod komolyan. Ő nem fog megbocsátani. És talán nem is kellene.
Melinda nem válaszolt azonnal. Hosszú másodpercek teltek el, mire halkan, szinte magának mondta:
— Azt hittem, ennél többet érdemlünk. Most meg úgy tűnik, semmit sem.
Eltelt fél év. Lilla időközben további két pékséget indított, bővítette a műhelyt, és szerződést kötött egy nagy üzletlánccal. A vállalkozás lendületben volt, a számok végre visszaigazolták a rengeteg munkát. Az az este, amikor a telefon kijelzőjén egy megalázó üzenetet olvasott a lisztszagról, már nem tért vissza a gondolataiba.
Egy tavaszi délután, egy sikeres tárgyalás után sétált hazafelé. Langyos volt a levegő, a napfény megcsillant az ablakokon, a virágágyásokban tulipánok nyíltak. A megállónál észrevette Melindát: egy padon ült, szatyrot szorongatott, amelyből tészta és rizs csomagjai látszottak ki. Az arca beesett volt, a keze enyhén remegett.
Lilla két lépésre megállt. Melinda felnézett, találkozott a tekintetük. A szája szétnyílt, mintha mondani akarna valamit. Lilla nem szólt. Egy pillanat múlva megfordult, és továbbindult.
Nem sietett. Nem tett látványos gesztust. Egyszerűen elment mellette, ahogy az ember idegenek mellett szokott.
Aznap este Lilla a konyhában ült, teával a kezében, és az ablakon túl mozgó faágakat figyelte. Nem volt férj, aki folyton a munkájára panaszkodjon. Nem volt anyós, aki rendreutasítson. A csend olyan mély volt, hogy hallani lehetett a levelek zizegését.
Ekkor értette meg igazán: nem szabad odaadni magad azoknak, akik szerint sosem vagy elég. Nem kötelességed etetni azokat, akik azt mondják, rossz az illatod.
Lilla kiitta a teát, elmosta a csészét, majd lefeküdt. Másnap egyeztetés várt rá a beszállítókkal, és ellenőriznie kellett az új gépeket. Az élet ment tovább — csak éppen már nem volt benne hely azoknak, akik egykor méltatlannak nevezték.