Lilla éppen letörölte a kezéről a tésztát, amikor a telefonja megremegett az asztalon. Üzenet érkezett Márktól. Elmosolyodott, biztos volt benne, hogy azt kérdezi, mikor ér oda az esti ünneplésre. Megnyitotta az üzenetet.
„Lilla, ma inkább ne gyere. Anyám eldöntötte, hogy nélküled lesz a vacsora. Csak a hozzánk illő, közeli emberekkel szeretne ünnepelni. Te nem igazán tartozol ebbe a körbe, túlzottan a liszt és a munka szaga leng körül.”
Megdermedt a pékség közepén. A kemencék tompán zúgtak, a levegőt friss kenyér illata töltötte meg. A dolgozók körülötte megállás nélkül sürögtek: valaki tepsiket húzott ki, mások csomagolták a hajnali szállítmányhoz a vekniket. Lilla újra elolvasta a sorokat. Aztán még egyszer. Nem azért, mert ne értette volna, hanem mert minden szót bele akart vésni az emlékezetébe.
Hat éven át ő tartotta el ezt a családot. Ő fizette a nyaralásokat, Márk öltönyeit, Melinda gyógyszereit. Fél évvel korábban titokban megvette azt a lakást abban az elit lakóparkban, amiről Melinda minden vasárnap hangosan álmodozott. A felújítást lakberendezési magazinok képei alapján csináltatta, amelyeket az anyós rendszeresen mutogatott azzal a sóhajjal: „Na, ez az élet, nem az a lyuk, ahol most tengődünk.”
Most pedig ott, abban a lakásban, amelynek minden egyes csavarját Lilla fizette ki, a férje pezsgőt tölt a vendégeknek, és könnyedén megjegyzi, hogy a felesége nem megfelelő illatú.
Lilla levette a kötényét, bement az irodába, és bekapcsolta a számítógépet.
Márk az ablaknál állt pohárral a kezében, mosolyogva fogadta a gratulációkat. Melinda büszkén vezette körbe a barátnőit a márványcsempés fürdőszobában, és újra meg újra elismételte, mintha varázsige lenne:
— Mindig tudtam, hogy ennél többet érdemlünk. Végre a fiam is belátta.
A vendégek bólogattak, néhányan a folyóra nyíló kilátást fotózták, mások a függönyök anyagát tapogatták. Senkinek sem jutott eszébe megkérdezni, hol van a háziasszony, és kinek a pénzéből lett mindez.
Megszólalt a csengő. Márk indult ajtót nyitni, azt hitte, újabb vendégek érkeztek. Az ajtóban azonban két fekete egyenruhás biztonsági őr állt.
— Jó estét. Ön Márk Viktor?
— Igen. Miért kérdezik?
— A lakás tulajdonosa, Lilla Miklósné jelezte, hogy engedély nélkül tartózkodnak az ingatlanban, ezért arra kérjük, mutassa be a bentlakásra jogosító iratokat.