— Elég volt! Háromszor annyit keresek, mint te, ezért igenis jogom van munka után elterülni a kanapén!
— Tessék?! Vagyis a különbözetet házvezetőnőként kell ledolgoznom? — Lilla hangja elcsuklott a felháborodástól. — Mondd csak, drágám, nem keverted össze a szerepeket?
Alig fél éve Balázs még a karjában forgatta, ő pedig boldogan, nevetve kiáltotta ki a „igent”. Akkor mindent megbeszéltek, kompromisszumokat kötöttek, és ugyanabba az irányba haladtak. Mintha az egész egy másik életben történt volna. Most viszont vörös arccal vitatkozik vele egy bérelt lakás konyhájában, és döbbenten tapasztalja, hogy a férfi, akit szeretett, képes módszeresen megalázni.
— Mi ebben a furcsa? Én tartom el a családot, ha netán elfelejtetted!
— Azt akarod mondani, hogy a nyakadon lógok? És hogy ne rázz le magadról, nagylelkűen engeded, hogy kiszolgáljalak?
Összenéztek. Lilla megborzongott. Balázs tekintete elsötétült, szinte feketévé vált a dühtől. Hirtelen félretolta a tányért, majd megvető pillantással mérte végig a feleségét.
— Pontosan erről van szó. És vedd észre: nem én hoztam fel ezt a témát. Te kezdted, te vontad le a következtetéseket is.
Lilla megrázta a fejét, összefonta a karját, és elszántan összehúzta a szemét. Nem fog ilyen könnyen meghátrálni. Balázs nagyot sóhajtott, és folytatta a vitát. Tudta, hogy néhol túl messzire megy, mégsem volt képes leállni. Zavarta, hogy a felesége egyre gyakrabban kér pénzt: új ruha, manikűr, wellness. Ráadásul még otthon is elvárja tőle a segítséget. Miért is? Ő a férfi, a kenyérkereső. Aznap estére elfogyott a türelme. Ha már ő tartja el Lillát, akkor ne várja el, hogy a női feladatokat is átvállalja.
Az egész este kiabálással telt, rekedtre vitatkozva azon, kinek van igaza. Egyikük sem engedett. Végül Lilla törte meg a csendet:
— Rendben. Igazad van, a fizetésed jóval magasabb. De az önerőre egy fillért sem tettél félre.
— Még korai ezen agyalni. Viszont van egy ötletem. Éljünk úgy, mint a mai, modern párok. Legyen külön kassza. A nagyobb kiadásokba közösen szállunk be, a bevásárlás és a tisztítószerek is fele-fele arányban mennek. Egy lakásunk van, egy hűtőnk — akkor a költségek is közösek. Logikus, nem?
Lillán végigfutott a hideg. Remek, ebbe szépen belesétált. És ezt az a férfi mondja, akivel egy életet akart leélni? Miért változnak meg a férfiak az esküvő után? Miért nem lehet őszintének lenni már az elején?
— Vagyis kényelmesen leülteted most a hátsódat? Ügyes húzás — szúrta oda gúnyosan. — Egyébként jóval többet is eszel.
Balázs a szemét forgatta, majd szinte nyögve emelte fel a kezét.
— Komolyan számolgatni fogod a fasírtokat? Cserébe segítek itthon, ahogy mindig is akartad.
— Segítesz? Mégis miben?
— Kiviszem a szemetet, megrendelem a bevásárlást.
Az egész beszélgetés abszurd volt. Lilla egy olyan családról álmodott, ahol szeretet és tisztelet van, ahol támogatják egymást, nem pedig éjszakákon át marják egymást egy manikűr vagy pár házimunka miatt. Most már világosan látta: ez az út könnyen váláshoz vezethet. Ha minden pontosan felezve van, miért is kell neki férj? És mi lesz, ha gyereket vár, majd otthon marad vele? Ezek a gondolatok egyre nyomasztóbban kavarogtak benne, miközben Balázs mit sem sejtve készült tovább magyarázni az elképzeléseit.